Ha a fejlődést nem is tudja visszatartani az észak-koreai rezsim, még mindig felügyelet alatt tarthatja. Az elszigetelt országban közel egymillió mobiltelefont figyelnek és a teljes belső internetet ellenőrzés alatt tartják.

Észak-Koreában minden tévét és rádiót úgy programoztak, hogy csak az államilag cenzúrázott adásokat tudja fogni, külföldi újságokat az országba bevinni tilos, és minden látogató mellé két kísérőt rendelnek, nehogy szóba elegyedjenek a helybéliekkel.

Egy ilyen szigorúan őrzött rendszerben óriási felfordulást okozhat egy mobiltelefon-hálózat megjelenése, vagy az internet bevezetése, a (nem olyan sok, de azért lassan megjelenő) külföldi befektetőknek viszont komoly nehézségeket okoz, hogy az ázsiai országban közel sem olyan gyors a kommunikáció, mint ahogyan azt ők hazájukban megszokhatták.

Saját intranet

A kormány ennek megoldására hozta létre saját mobilhálózatát, a Koryolinket. A hálózat felhasználói felhívhatják egymást, de országból kimenő hívásokat nem indíthatnak, és rendszeresen kapnak SMS-ben propagandaüzeneteket.

Hasonló elvekre épül a Kwangmyong névre hallgató számítógépes hálózat is, mely az észak-koreai internet szerepét kívánja betölteni, de csak az országon belüli és szigorúan cenzúrázott tartalommal. Ha pedig a nemzetbiztonságiak úgy kívánják, az egész Koryolinket és Kwangmyongot egyetlen gombnyomással lekapcsolhatják.

Csak az elitnek

Természetesen az új technológiához csak a kiváltságosok férhetnek hozzá. A Kwangmyongot főleg egyetemek és hivatalok használják, mobiltelefonból pedig összesen egymillió darab van az országban, tehát a lakosság 4-5 százaléka rendelkezik ilyen készülékkel.

Külső internet hozzáférése csak néhány embernek van, ők korlátozott mértékben használhatják a világhálót, hogy információt gyűjtsenek Amerikáról és Dél-Koreáról.

Teljes és korlátlan internet hozzáféréssel - Kim Dzsongun hozzátartozóit is beleértve – mindössze néhány tucat család rendelkezik.