„Végre, egy napi keresgélés után találtunk megfelelő asztalt Silingnek" – sóhajt fel megkönnyebbülve az ötéves kisgyerek édesapja. „A tanévnyitó előtti napon még nem volt asztala. Körbekérdeztük a rokonságot, ki tudna kölcsönadni egyet, de egészen tegnap estig nem jártunk szerencsével" – teszi hozzá a férfi.

A kilenc évig tartó közoktatás Kínában is kötelező, más kérdés, hogy csak törvényileg ingyenes (ebben mintha hasonlítana Magyarországra...). A helyzet különösen vidéken rossz, ahol a diákok nem csak uzsonnát és tankönyveket visznek magukkal az első napon.

Míg a városokban többé-kevésbé elfogadható a helyzet, addig vidéken sok gyereknek az iskolapadot is be kell szereznie, ha időben szeretné elkezdeni a tanévet.

Az állam természetesen finanszíroz valamennyit az iskolák költségeiből, de vidékre jóval kevesebb pénz jut, mint a nagyvárosokra, a kiszabott kvóták pedig nem mindig bizonyulnak elegendőnek.

A Hubei tartományban fekvő nagyváros, Macseng közelében lévő kisebb településeken például ötezer gyerek jár iskolába, de az állam csak kétezer paddal és székkel járult hozzá az oktatáshoz.

A maradék háromezer tanulónak magának kell gondoskodnia a bútorról, ha szeretne iskolába járni. Ha nincs pénzük venni egyet, akkor vagy kölcsönkérnek a rokonoktól, vagy faragniuk kell maguknak egyet otthon.