Korrupt politikussal tele van a padlás, ebből a szempontból nagy különbség nincs a világ országai között (abban már inkább, hogy közülük hányan buknak bele, és / vagy végzik börtönben). Nem mintha tippeket szeretnénk adni e poszttal, de most bemutatunk ötöt minden idők legzűrösebb amerikai politikusai közül.
A republikánus Spiro Agnew nem akárki volt az 1970-es évek amerikai politikájában, hiszen Richard Nixon alatt 1969 januárja és 1973 októbere között Richard Nixon alelnökeként dolgozott – míg bele nem bukott a Watergate-botrányba.
John Calhoun után ő volt a második amerikai alelnök, aki lemondott, ami azért is nagy szó, mert John Calhoun 1832-ben távozott hivatalából... Richard Nixon újraválasztása után Spiro Agnewnak alaposan meggyűlt a baja a hivatalos vizsgálatokkal, vádolták adócsalással, vesztegetéssel, zsarolással – mindezt még karrierje korábbi szakaszából.
Végül 100 ezer dollár kenőpénz elfogadása miatt emeltek ellene vádat, ő pedig úgy döntött, nem erőlteti a bírósági tárgyalást. Cserébe három év felfüggesztett börtönbüntetést és 10 ezer dolláros bírságot kapott.
Már jóval később, 1981-ben derült ki, hogy Spiro Agnew még Maryland kormányzójaként elfogadott 147 ezer dollár kenőpénzt, sőt, alelnökként is becsusszant a zsebébe szolid 17,500 dollár készpénz.
Carroll Hubbard
Kevésbé ismert politikus volt Carroll Hubbard, aki Kentuckyban kezdte pályáját, aminek csúcsaként összesen hétszer választották meg szövetségi képviselőnek. Ő abba bukott bele, hogy a vád szerint kormányzati épületeket és állami alkalmazottakat használt magáncélra.
Nem kispályáztak, még a felesége is öt év próbaidőt kapott, mert törvénytelenül használta fel a férjének címzett támogatásokat saját (persze sikertelen) kongresszusi képviselői indulásához.
Carroll Hubbard egy érdekes fordulattal FBI-besúgó lett, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy 1993-ban megússza a vádemelést, és egyebek mellett kampánypénzek törvénytelen költése, lopás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt három év börtönre és 153 794 dollár megfizetésére ítélték.
George Ryan
Következő (negatív) hősünk 1999 és 2003 között Illinois kormányzója volt, úgy, hogy közben már 1994 óta folytak különböző vizsgálatok ellene, méghozzá azért, mert a vád szerint pénzért árult jogosítványokat.
A dolog akkor kapott tragikus színezetet, amikor egy 1994-ben baleset történt Milwaukee mellett, amiben hat ember meghalt, kettő pedig súlyosan megégett. Mint kiderült, a sofőr nem beszélt angolul, jogosítványát pedig vásárolta.
A nyolcéves vizsgálat végén bebizonyosodott, hogy az akkor vezető állami alkalmazottként dolgozó George Ryan kenőpénzért árult kamionra érvényes jogosítványokat.
A politikust végül 2003-ban vádolták meg 22 rendbeli pénzmosással, vesztegetéssel, adócsalással és még pár hasonlóan kellemes dologgal. Végül 2006-ban ítélték el hat és fél év börtönre.
James Traficant
A demokrata politikus 1985-től 2002-ig volt (főleg a szabadszájúságáról ismert) képviselő. Arról híresült el, hogy a polgárháború lezárulta óta ő volt a második, akit az alsóház kiszavazott a tagjai közül.
Nem csoda, hiszen tíz rendbeli vesztegetéssel, adócsalással és zsarolással vádolták, ezek között olyan nyalánkságok is voltak, mint a hamis adóbevallás benyújtása vagy az állam által fizetett stábtagok dolgoztatása ohiói birtokán.
James Trafican mindvégig tagadott, de ez nem akadályozta meg a bíróságot, hogy végül nyolc évnyi börtönbüntetésre ítélje.
Huey Long
Végül ugorjunk egy kicsit nagyobbat vissza az időben, egészen az 1920-as évek végéig, mert nem lenne teljes egy ilyen lista Huey Long nélkül. Louisiana demokrata kormányzója (1928-1932) komoly közmunkaprogramot indított, amivel nem is lett volna baj, de ehhez politikai ellenfelei fenyegetésétől, zsarolásától át a megvásárlásukig minden létező eszközt bevetett. Huey Longot 1930-ban szenátorrá választották, de csak két év múlva, kormányzói hivatala végeztével foglalta el a helyét.
A politikus közismert volt arról, hogy gondolkodás nélkül rúgatta ki állami állásaikból a vele egyet nem értő politikusok rokonait, különböző adókkal fenyegetőzve próbált meg nyomást gyakorolni a sajtóra, és gyakorlatilag teljhatalmat próbált magához ragadni Louisianában azzal, hogy saját hatáskörébe utalta volna az állami alkalmazottak kiválasztását.
Huey Longot végül 1935 szeptemberében lőtték le az állami törvényhozás épületénél, alig egy hónappal azt követően, hogy bejelentette, elindul az elnöki posztért.
