Vidéki vonalaknak (county lines) nevezik a brit rendőrségi zsargonban a bűnbandák körében megfigyelhető gyakorlatot, hogy ha a városokban nincs meg a megfelelő kereslet a kábítószerek iránt, akkor a kisebb települések, elhagyatottabb helyszínek felé fordulnak új vevők reményében.

A folyamat ijesztő: 12 éves gyerekeket fogadnak fel futárnak a drog szállítására vagy eladására, miközben a terjesztők engedély nélkül foglalnak el otthonokat, ahol kialakítják a bázisukat. 

Nagy-Britanniában a vidéki vonalak elleni küzdelem prioritássá vált, a kormány 3,6 millió fontért új koordinációs központot hozott létre a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NCA) szakértőiből.

A testület célja, hogy felmérje az új folyamatok jelentette fenyegetést, az erőforrásokat a legkomolyabb bűnözők elleni harcra fordítsa és együttműködjön a társhatóságokkal. 

Egy friss tanulmány a gyakorlatban vizsgálta meg a helyzetet, ennek keretében beszélt a bűnbandák és a rendőrség tagjaival is, valamint az ügybe belekeveredő 14-17 éves fiatalokkal a skóciai Glasgow-ban és az észak-angliai Merseyside-on. 

A vidéki vonalak kialakítása előtt az A kategóriás drogok, mint a heroin és a kokain, általában úgy jutottak el a távolabbi területekre, hogy egyes használók adtak el a saját készletükből. Alig volt verseny ezeken a piacokon és az erőszak sem igazán ütötte fel a fejét. 

Bandaháborúk a kisvárosokban 

Azonban az utóbbi néhány évben a bűnszervezetek a nagyvárosokban szerzett tapasztalatok után a kisebb települések, a vidék felé fordultak, éppen a nagy kereslet, a jó profit és a csekély rendőri jelenlét miatt. 

A bandák letarolták a piacot, megfélemlítették az addigi szereplőket. A kis békés vidéki városokban, mint például a walesi határhoz közel lévő, 70 ezres Shrewsburyben most már bandaháborúkkal és gyilkosságokkal kell foglalkozniuk a rendőrségnek.

A kutatás készítői a Conversation szerint azt tapasztalták, a gond egyik alapja, hogy a tinédzserek körében már megszokottá vált a füvezés és ennek az ára. A megkérdezettek 13 éves korukban kezdtek el marihuánát használni a barátaikkal, azonban nehezen tudták kifizetni, így a dílerek adósaivá váltak. 

Hitelbe megkapták a füvet, aztán amikor nem tudtak törleszteni, el kellett kezdeniük dolgozni a dílernek - és bekerültek a rendszerbe, a kábítószer-ellátási láncba.  Készenlétben kellett állni: bármikor felhívhatták őket, és csak akkor hagyhatták el a helyüket, ha a vevőkkel találkoztak. 

Volt olyan is, aki nem adósság miatt kezdett el a bűnszervezeteknek dolgozni, hanem saját akaratból. Unatkozott, szegény volt vagy kilátástalannak tartotta a lehetőségeit, és jobb híján drogot kezdett el árulni. 

Alázások 

A fiatalok azonban nem osztották a médiában megjelenő horrortörténeteket a drogbizniszről, volt, aki inkább viccesnek írta le a tapasztalatait. Voltak, akik azzal szórakoztatták magukat, hogy a függőket megalázták: szexuális aktusra kényszerítették, hamutálból vagy a padlóról kellett enniük, és különböző kihívások teljesítéséért adtak nekik némi ingyen kábítószert. 

A megállapítások a vidéki vonalak paradox helyzetét mutatják: a kihasználtak és a kihasználók gyakran ugyanazok. Dílerek, futárok és droghasználók egy hierarchikus rendszert alkotnak, amelynek a legsebezhetőbbek, a használók vannak az alján. 

A vidéki vonalak azt is megmutatják, hogy a tiltás nem működik hatékonyan, hiszen a fiatalokat sem az eladástól, sem a fogyasztástól nem zárják el a törvények.