Kívül tágasabb

Utópiából szellemváros

2018.10.10. 06:30, Kívül tágasabb , 6 komment

Metsamor városát 1969-ben alapították Örményországban. A települést egyfajta szocialista mintatelepülésként, a munkások utópiájaként, a dolgozók ideális otthonaként hozták létre a közeli atomerőmű mellett, elsőként a térségben. Története elgondolkodtató, miként jelen állapota is.

cim_251.jpg

A várost (benne a munkások házait, az iskolákat, a közösségi tereket) egyedül tervezte Martin Mikaeljan építész. Az volt az elképzelés, hogy Metsamorban visszaköszön a munka és az élet összekapcsolásának modern szocialista eszményképe, ám a város sosem lehetett az, aminek megálmodták. 

A természet közbeszólt 

1988-ban egy pusztító földrengés után a szovjet vezetés bezáratta az atomerőművet, és aztán a Szovjetunió összeomlása miatt az építkezések is abbamaradtak. 

Eredetileg úgy tervezték, hogy a város 35 ezer embernek adhat otthont, ám a rendszer hanyatlásakor mindössze 14 ezren laktak ott. Metsamor öregedni és rothadni kezdett, és lakói a maguk képére formálták át a várost.

Az atomerőművet 1995-ben nyitották meg újra, de a város népessége nem nőtt, jelenleg mintegy 10 ezerre tehető. 

Utópia és összeomlás 

A települése múltja és építészeti jelene lenyűgözte a jereváni kutatót és építészt, Sarhat Petroszjant, valamint a Budapesten élő művészt, Katharina Roterst, akik dokumentálni kezdték a szovjet modernizmust a városban két éven át. Munkájukat az Utópia és összeomlás című kötetben mutatták be.

„Minden 2007-ben kezdődött. Amikor először jártam a városban, mesés mintákkal, fantasztikus építészettel és tájjal szembesültem. 2012-ben vagy 2013-ben döntöttünk úgy, hogy mélyebbre ásunk, és elindítottuk ezt a projektet. Különböző perspektívákból tanulmányoztuk Metsamort” – mondta a kezdetekről Sarhat Petroszjan. 

Társa Jerevánban tanított, és a szovjet modern építészet fotózásáról tartott workshopot, amelyhez építészt keresett – így találkozott Sarhat Petroszjannal. 

Nem az emberek voltak a központban 

„A legnehezebb az egyensúly megtalálása volt. Nem egy fotóalbumot akartunk készíteni, amelyben az építészet csak a melléklet, és nem is tankönyvet akartunk az építészetről” – emlékezett vissza a kihívásra Katharina Roters. 

A képek főleg az építészeti struktúrákról szólnak, de néhányon emberek nyomai is megjelennek, hétköznapi környezetben, például a száradó, kiteregetett ruhákkal.

Katharina Roters azt mondta, nem az emberek fotózására fókuszált, hiszen a képek nem az emberekről, hanem az építészetről szólnak, ám az emberek használják ezt, ott hagyják a nyomukat a falakon, megváltoztatják az épületeket. 

„Nem az ott élő emberek voltak a középpontban, hanem inkább az építészet mintáit akartam felfedezni, a formákat, alakokat, és azt, hogyan használják őket az emberek, milyen jelet hagynak magunk után, mennyire változtatják meg az építészetet” – fejtette ki a Smithsonian magazinnak.

Változatos egység 

Katharina Roters érdekes változásokat figyelt meg. A mostani lakók mindent átalakítottak a korábbiakhoz képest és mindenki másként, ezért a város érdekes képet mutat. Mindenki másféle függönyt vagy festéket használ. Így az épületek egységesek, de minden egyes erkély, ablak és bejárat eltérő. 

A fotóst személyesen is megérintette, amit tapasztalt: „Ott maradtam, ott aludtam, megérintett, amit látok, így ezt az érzést vissza tudtam adni a fotókon. Ez egy nagyon intenzív folyamat volt”. 

„Párbeszédet akartunk, megmutatni ezt a helyet különböző szűrőkön át, és aztán egyben is. Be akartuk mutatni ezt a szovjet várost az emberi oldalról is, valamint az épületekre felhívni a figyelmet esztétikai szempontból, és új életet adni nekik. Azt is meg akartuk mutatni, hogy az itt élő emberek értékesek, az életünk időkeretét képviselik, és ezt fent is kell tartanunk” – árulta el Sarhat Petroszjan, mit tanult a munka során az örmény városban.

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!

A bejegyzés trackback címe:

https://kivultagasabb.blog.hu/api/trackback/id/tr7214288803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tomsawyer3131 2018.10.10. 19:37:17

Ezért nem kell Örményországig menni. Elég átmenni Ungvárra. Ugyanez a posztszovjet lepusztultság jellemzi...

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2018.10.10. 20:20:01

"A települése múltja és építészeti jelene lenyűgözte a jereváni kutatót és építészt"

Pedig csak annyit kellett volna írnia, hogy FOS. Azt hiszem, ez jellemzi legjobban ezt a förmedvényt. De persze az építészek ezt is megmagyarázzák majd, hogy milyen "értékei" vannak ennek. Az építészek a legalávalóbb diktátorok, kvra nem érdekli őket, hogy mi tetszik az embereknek, azt nézik, hogy nekik mi tetszik.

ruba 2018.10.10. 21:17:36

Ilyen szovjet mintavárosból azért elég sok volt, Metsamor nem olyan iszonyú különleges ebből a szempontból. Pripjaty, Szlavutics,Koroljov, Csillagváros, Elektrénai stb. egy csomó ilyen város van. De még a nem teljesen újonnan épített városok közül is rengeteg olyan van, ahol egész városrészek, negyedek nőttek ki a földből a szovjet időkben, hasonló építészeti stílusokban.

Fotósképző · https://www.fotoskepzo.hu 2018.10.10. 21:30:07

Hú, ezeket a turistafotó szinvonalú fényképeket maga a művésznő készítette saját kezeivel?

Kb. ugyanilyen lepusztult épületeket fotóztunk mi is a fotósuliban mág a '90-es évek elején – Budapesten, a XVI. kerületi volt szovjet laktanyában...

kiskutyauto 2018.10.11. 14:34:50

Szellemváros az ÜRES és elhagyatott várost jelent. Ha 10 000 ember lakik benne, akkor az nem szellemváros...!!! Ezen mit nem lehet felfogni?

Bobby Newmark 2018.10.11. 17:20:00

@fofilozofus: Mehehe, mert a mosdatlan nép bazdmeg nem azt nézi, hogy neki mi tetszik? Csak mondjuk a különbség az annyi, hogy a laikusok nem tudnak épületet tervezni, mert hülyék a műszaki részéhez, az építész meg tud és nem hülye. Így ő tervezi az épületet, és olyan lesz, ami neki tetszik.

Ha nem tetszik a gyakorlat, pikk-pakk 5 év alatt elvégzel egy egyetemet, dolgozol még 5 évet hogy legyen tervezői jogosultságod, és már tervezheted az épületeket, ami neked tetszik. Csak mondjuk megvan az a veszélye ennek, hogy akkor már építésszé váltál, és amit tervezel, az nem fog tetszeni a népnek.

Egyébként meg amikor a nép tervez olyat, ami neki tetszik, akkor keletkeznek az igazán okádék borzalmak.

Egyébként a szoci házgyári épületek elsődleges szempontja az volt, hogy minél gyorsabban lehessen építeni, szal túl sok mozgásterük nem volt az építészeknek sem.
Továbbá a főépítészek az állami építész irodákban vélhetően jobb elvtársak volt, mint amilyen építészek...

Kívül tágasabb

A világ érdekes. Ha érdekel, mi történik a világban körülötted, akkor itt a helyed!

Hirdetés

Utolsó kommentek

  • chrisred: @maxval balcán bircaman: Liberális = magánérdeket szolgál. Nincs értelme egy fogalmat önmagával magyarázni. (2018.10.15. 09:19) A fake news és a feldarabolt kar esete
  • maxval balcán bircaman: @chrisred: Liberális = liberális érdekeket szolgál. Azaz sok pénz, szervezettség kell egy média fenntartásához. (2018.10.15. 09:07) A fake news és a feldarabolt kar esete
  • chrisred: @maxval balcán bircaman: Liberális, ha nem állami monopólium a hírgyártás, hanem a magánemberek számára is hozzáférhető. (2018.10.15. 09:05) A fake news és a feldarabolt kar esete
  • maxval balcán bircaman: @chrisred: Liberális az, ha kicsúszik a liberális kezekből a hírgyártás? (2018.10.15. 08:55) A fake news és a feldarabolt kar esete
  • chrisred: @maxval balcán bircaman: Ha a polgári sajtó korábbi üzleti formáinak elavulására gondolsz, ez csupán technológiai változás. Viszont manapság a közösségi hálózatoknak köszönhetően bárkiből lehet hírg... (2018.10.15. 08:47) A fake news és a feldarabolt kar esete
  • Utolsó 20

Innen szemezgetünk

  • BBC News
  • Telegraph.co.uk
  • the Guardian
  • The Independent
  • MailOnline
  • CNN
  • The New York Times
  • POLITICO
  • The Huffington Post
  • Gawker
  • Vanity Fair
  • New York Post
  • Drudge Report
  • EL PAÍS
  • Chinadaily US Edition
  • elmundo.es