Az Oxford Economist új kutatása szerint a legnagyobb boldogtalansági faktor a mentális betegségek mellett, ha valaki rendszeresen egyedül eszik. A következtetések messzire vezetnek.
A kutatásban 8250 felnőtt embert kérdeztek meg és az derült ki, hogy akik rendszeresen étkeznek egyedül, azok 7,9 ponttal alacsonyabb pontszámot mutattak a boldogság-skálán, mint az országos átlag.
Minél többször étkezik másokkal valaki, annál boldogabbnak és kielégítőbbnek érzi az életét. Akik társaságban étkeznek, jobbnak érzik saját magukat és szélesebb a társadalmi és érzelmi támogatást adó a hálózatuk is.
„Egyszerűen nem tudjuk” – felelte nemes egyszerűséggel a kutatásvezető, Robin Dunbar professzor, miért boldogabbak azok, akik másokkal étkeznek. De az világos, hogy ez egy rendszeres közösségi rituálé, az egység és az összeolvadás pillanata kaotikus életünkben. A beszélgetés, a történetmesélés és a közelség pillanata.
„Azok a dolgok, amiket az asztal körül csinálsz a többi emberrel, stimulálják az endorfin-rendszered. Az endorfinok opioidok, kémiailag a morfiumhoz kapcsolódnak, az agyunk állítja elő őket és kicsit beállunk tőlük. Ez az, amit az összes ilyen közösségi dolognál kaphatsz, a hátveregetéstől, az öleléstől a simogatásig mindent beleértve. A főemlősök társadalmi csoportjaiban ez a kötődés központi módja” – tette hozzá Robin Dunbar.
Élet-halál kérdés
Szóval a személyes kapcsolataink szó szerint élet-halál kérdései. „A fizikai és mentális problémák egyik legfontosabb kiváltója a magányosság” – hívta fel a figyelmet Dr. Nick Lake, a Sussex Partnership NHS Foundation Trust egyik igazgatója.
„A magányosság esetében a szívproblémák és rák kialakulásának esélye jelentősen megnő, olyannyira, hogy majdnem olyan erős rizikófaktorrá válik, mint a dohányzás” – fogalmazott Dr. Nick Lake.
Egy másik tanulmányból (ebben 148, a szívinfarktus 12 hónapos túlélésének esélyeit felmérő epidemológiai kutatás eredményeit összegezték) kiderült, hogy „hosszú távon a legjobb két előrejelzés a barátok száma, a kapcsolatok mélysége és a dohányzás elhagyása”.
A közösségi oldalak csak rontanak a helyzeten
Az embernek biológiailag személyes kapcsolatokra van szüksége. Ha ezt közösségi médiásra, vagy sms-ekre cseréljük, a depresszió kockázata duplájára nő. Akik legalább egy héten háromszor részesülnek ilyenben, a depressziós tünetekből a legkevesebbet produkálják.
„Mi vagyunk a leginkább társasági lények az állatok közül. Az agyunk és a testünk arra épült, hogy másokkal való interakciókon keresztül szabályozzuk a születésünk pillanatától” – mondta Paul Gilbert professzor.
Az emlősök törődnek egymással, ez a legfontosabb evolúciós adaptációjuk, ami megváltoztatta az agyat és a test fiziológiáját is. Ugyanakkor sok olyan hátráltató tényező is van, ami akadályozza, hogy a családunkkal és a barátainkkal legyünk. A mentális betegségek, a mobilitás hiánya, a pénz hiánya.
A munkanélküliség és a hajléktalanság azért annyira negatív hatás, mert a másokkal való kontaktusainkat is lecsökkenti, társadalmilag elszigetel. Eközben a barátokkal való együttlét az idegrendszert is stimulálja. De a szöveges üzenetek nem.
A közösségi média felemelkedése „nagyon műanyag közösségeket hozott létre. Mindannyian úgy élünk, mint a színészek: a legjobbat nyújtjuk magunkból. Ez nem lehet valóságos, és sokan vannak, akik vesztesnek vagy haszontalannak érzik emiatt magukat” – hangsúlyozta Paul Gilbert.
A legjobb kapcsolatok azok, ahol a sötét oldalunkat és a hibáinkat is szeretik. „Az emberek elfelejtik, hogy a szeretet azt jelenti, hogy a nehezebb dolgokért is szeretni kell egymást, nemcsak a könnyű dolgokért” – összegezett a szakember.
Miért vesztik el később szüzességüket a fiatalok?
(Fotó: pixabay.com/Free-Photos)
