Tételezzük fel, hogy a légiközlekedést szeretnénk reklámozni. Mi a teendő? Nyilván elnevezünk egy csomó repülőteret olyanokról, akik repülőgép-balesetben haltak meg. Furcsán hangzik, pedig ez a helyzet.

Alaphelyzetben kereskedelmi öngyilkosság lenne, valamiért mégis előszeretettel neveznek el reptereket olyanokról, akik repülőgép-balesetben veszítették életüket. Csak hogy néhány példát hozzunk, ott van a sydney-i Charles Kingsford Smith (ő 1935-ben veszett a tengerbe, a róla elnevezett reptér egy része látszik a nyitóképen), a reunioni Roland Garros (őt az Ardennek felett lőtték le 1918-ban), a lyoni Antoine de St Exupery, aki a Földközi-tenger felett tűnt el 1944, vagy egy még közelebbi példa, a bukaresti Aurel Vlaicu, aki a Kárpátokban zuhant le 1913-ban.

Rendben, ők négyen bizonyos szempontból a repülés úttörőinek számítanak, így tulajdonképpen még indokolható is, hogy így emlékeznek meg róluk. Más kérdés, hogy aki fél a repüléstől (és noha szerencsére mi nem tartozunk közéjük, azért ismerünk pár ilyen embert magunk is), annak sovány vigasz lehet arra gondolni, hogy ezek a nagyszerű emberek, szakmájuk legjobbjai is így végezték.

Charles Kingford Smith 1935-ben veszítette életét

Aztán ott vannak azok, akik utasként vesztek oda, mégis repülőteret neveztek el róluk. Említsük meg mondjuk az amerikai komikus Will Rogerst (Alaszka fölött veszett oda 1935-ben), vagy Adnan Menderes török miniszterelnököt, aki 1958-ban az angliai Gatwickben volt légikatasztrófa részese (mondjuk ő legalább túlélte).

A legérdekesebb eset alighanem az egykori portugál miniszterelnöké. Francisco de Sa Carneiro nevét a portói reptér viseli, ami azért pikáns, mert éppen oda tartott, amikor 1980-ban lezuhant a repülőgépe.

Nem lennénk az alaszkai Anchorage városának döntéshozói helyében sem, akik évtizedekkel ezelőtt döntöttek úgy, hogy Ted Stevensről nevezik el repülőterüket. A döntéssel nem is volt semmi gond, hiszen ő volt az amerikai történelem leghosszabb ideig szolgáló republikánus szenátora. Ted Stevens 86 éves korában, 2010-ben hunyt el, ki nem találják miben... igen, repülőgép-szerencsétlenségben.

Szóval ha valaki esetleg azzal jönne, hogy repülőteret nevezne el Önről, lehet, hogy érdemes megfontolni, mielőtt lelkesen igent mond...

(via)