Kevés kínosabb dolog van annál, mint amikor egy kereszténydemokrata politikusról kiderül, hogy félrelép, amikor egy liberálisról kiderül, hogy titokban rasszista vagy amikor egy, a sikerét a bevándorlás ellenzésére alapozó párt képviselője lebukik azzal, hogy emigránsokat alkalmaz. No, most ez utóbbi történt.
A brit Függetlenségi Párt (továbbiakban: UKIP) komoly földindulást okozott az európai parlamenti választásokon aratott sikerével. Ennek a hullámnak a tetején került ki Brüsszelbe Nathan Gill is.
A walesi politikus most vakarhatja a fejét, ugyanis kiderült róla, hogy titokban több tucat (főleg kelet-európai és fülöp-szigeteki) bevándorlót foglalkoztatott a cége által üzemeltetett öregek otthonaiban és egyéb vállalkozásokban, miközben a munkavállalókat barakkokban szállásolta el.
A politikus elismerte, hogy „ez elég rosszul jöhet” egy olyan politikusnak, aki a UKIP bevándorlás ellenes politikáját hirdeti, de azzal védekezett, hogy családi vállalkozása „képtelen volt a feladatok elvégzésére hajlandó helyi munkaerőt találni”.
Nathan Gill szerint egyébként is, pártja „sosem állította, hogy teljesen szeretné leállítani a migrációt, csak annak mértékét akarta korlátozni”. Ami a barakkokat illeti, a politikus szerint „az csupán átmeneti megoldás volt arra az időre, amíg állandó szállást találnak maguknak”.
Nathan Gill azonban nem állt meg itt, a Western Mail című lapnak adott interjúban nem átallotta hozzátenni: a maga részéről irigyli ezeket az embereket azért, amilyen életet biztosított nekik: „Heti 50 fontot kértünk tőlük a szállásért (ebben már benne van a villany is), miközben 200-300 fontot kerestek szintén hetente. Bárcsak nekem lenne ilyen arányban a törlesztő részletem a fizetésemmel!”.
A politikus mindemellett azzal védekezett, hogy ha nem alkalmaztak volna külföldieket, akkor most rasszistának neveznék, így pedig álszentnek tartják, pedig rengeteg munkája van abban, hogy a Fülöp-szigetekről érkezett alkalmazottak megkapják a szükséges engedélyt.
A történet magáért beszél, azonban egyetlen vetületét hadd emeljük ki önkényesen: nevezetesen azt, hogy lehet a bevándorlók ellen szítani a hangulatot, lehet ezzel kampányolni (akár még sikeresen is), de végül majd arra a kérdésre is választ kell adni, hogy ha ezeket az embereket elzavarják Nagy-Britanniából (vagy be sem engedik oda őket), akkor ki fogja elvégezni azt a munkát, amit most ők végeznek?
Mint Nathan Gill is tapasztalta: lehet, hogy a helyiek közül senki…
(via)