Kereken húsz évvel azután, hogy Tom Hanks eljátszotta a Philadelphia főszerepét, ismét A-kategóriás sztár formál meg egy HIV-fertőzöttet egy hollywoodi nagyszabású produkcióban. Vajon miért retteg Hollywood az AIDS-től?

Hamarosan a magyar mozikban is bemutatják a Matthew McConaughey főszereplésével készült, Ron Woodroof AIDS-aktivista (már ha ez a jó kifejezés, de erről majd később) életéről szóló Mielőtt meghaltam (eredeti címén: Dallas Buyers Club) című filmet.

Az elmúlt hetekben minden tele volt a színész csontsoványra fogyott képével, a hírverés tehát megvolt, az viszont egy nagy kérdés, Hollywood miért nem foglalkozik többet a betegséggel. Mióta Tom Hanks 1993-ban megformálta a Philadelphia főszerepét, igazi, A-kategóriás nagy sztár nem mutatott be hasonló alakítást.

Ron Woodroof egy texasi rodeós volt, akinél 1985-ben diagnosztizálták a HIV-fertőzést. Igazi nagydumás, heteroszexuális, homofób figura – legalábbis a film elején. Aztán amikor nem kaphatja meg a létfontosságú gyógyszert (mert azt még hivatalosan nem engedélyezték), nekimegy a helyi hivatalnak, az US Food and Drug Administration-nek, az orvosoknak és a gyógyszergyáraknak.

Saját kezébe veszi sorsa irányítását, a kormányzat által nem engedélyezett gyógyszereket kezd szedni és ad tovább más betegeknek – ez a dallasi „vásárlói csoport", amire a film eredeti címe utal.

A mi szempontunkból azonban nem is maga a film az érdekes, hanem a körülötte fellángoló vita Hollywood és a HIV / AIDS viszonyáról.

David France dokumentumfilmes (a díjnyertes és Oscar-jelölt Egy pestis túlélői című, szintén ezzel a témakörrel foglalkozó alkotás rendezője) szerint a Mielőtt meghaltam elég jól megragadja a 80-as évek második felének hangulatát.

Már az is nagy dolog, hogy forgatnak róla

Másként látja Cathy Hannabach, a Temple Egyetem filmtörténésze, aki szerint az AIDS-szel foglalkozó amerikai mainstream filmek túlságosan egyetlen csoportra fókuszálnak.

„Kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a film mást nyújtana, mint amit a szokásos, már milliószor látott fehér, középosztálybeli férfiakról szóló ilyen mozik nyújtani szoktak" – nyilatkozta.

Ennél valamivel megengedőbb Peter Staley, akinél 1985-ben diagnosztizálták a betegséget, és aki azt mondja: már azért is hálás, hogy Hollywood egyáltalán visszatekint az akkori évek küzdelmeire.

„Még egy közepes AIDS-film is jó dolog szerintem. Még egy politikailag inkorrekt AIDS-film is jó, ameddig megindítja a témáról folyó beszélgetést, és segít rádöbbenni, hogy még nem vagyunk túl rajta" – tette hozzá Peter Staley.

Az ő nézőpontja persze kicsit más, hiszen jól emlékszik még azokra az évekre, amikor a mainstream filmipar egész egyszerűen nem volt hajlandó tudomást venni a betegségről: „Senki sem akart a melegekről, a homoszexualitásról beszélni, és az sem érdekelte őket, hogy meghalunk".

A nézőket nem érdekli?

A hallgatást a már említett Philadelphia című film törte meg 1993-ban, amiért Tom Hanks megkapta a Legjobb férfialakításért járó Oscar-díjat is. Ennek húsz éve, és azóta nem nagyon készült hasonlóan nagyszabású és sikeres mainstream mozi a témában.

Az okot elsősorban az előítéleteknél kell keresni. A filmstúdiók úgy gondolják, hogy a témával foglalkozó mozik egyszerűen nem lennének elég sikeresek, mert a közönség ambivalens érzelmekkel viszonyulna hozzájuk.

Ennek érdekes megerősítése az, ahogyan Matthew McConaughey a torontói filmfesztiválon beszélt a filmről, elsősorban annak szórakoztató jellegét kihangsúlyozva: „Ez egyszerűen egy nagyszerű szórakozás. Egy igazi, vad mozirodeó. Anarchia és rock and roll!" – mondta, ezzel nagyjából pozicionálva is a filmet.

Peter Staley szerint a film ilyen beállítása egy alaposan átgondolt koncepció része: „Az emberek nyomasztó témának tartják az AIDS-t, így aztán bárki, aki ehhez nyúl ösztönösen is úgy próbálja meg eladni, hogy közben csökkenti a sztoriban a betegség jelentőségét".

Cathy Hannabach másként látja, szerinte ugyanis a közönség sokkal összetettebb, mint azt a marketingesek gondolják és sokan szívesen látnának egy, az eddiginél jóval radikálisabb megközelítést.

Hatalmas áttörés a jövőben sem várható, de azt már Tom Hanks is bebizonyította két évtizede, hogy lehet Oscart nyerni egy ilyen alakítással és a fogadóirodák szerint erre Matthew McConaughey-nek is van esélye, a jelölésre mindenképpen.

Hogy utána mi történik, az viszont már egy nagy kérdés.

(via)