Persze a csáberő és a személyes charme az elsődleges, de az sem árt, ha a gavallér bőkezű. Az olasz szívtiprók fegyvertárába mindenesetre ez az eszköz is beletartozott, a válság azonban az életnek ezt a területét sem kímélte, bár kétségtelenül kevéssé került reflektorfénybe.
A BBC-nek egy fagylaltozó férfi így panaszkodott: „Itt minden összement. Fagyiból is csak egy gombócra jut. – Semmire nincs pénz, nőkre sem. Egy nő van, még az is sokba kerül."

A hírneves Casanovák ideje lejárt, azoké legalábbis, akiket elért a munkanélküliség, ami Olaszországban jelenleg 12%. A megélhetési költségek is egyre feljebb csúsznak, így a szerető, a neki bérelt lakás, a drága szőrmék és ékszerek már a múlté. Vagy ha mégis létezik, akkor osztozni kell a költségeken. A hoteleket is rosszul érintette a változás, jóval kevesebb a szobafoglalás délutáni légyottokra.

A kettős élet bonyolítása, azon kívül, hogy a logisztika sem egyszerű, az olasz férfiaknak eddig a jelek szerint nem okozott gondot, csak hát sokba kerül. Manapság kevesebb a vacsorameghívás, inkább kávézóba mennek a párok. Felmérések szerint Milánó szépen szólva a csábítás, más néven a csalárdság fővárosa.

A házasságpártiak viszont örülhetnek, mert a válások száma 2008 óta 35 százalékkal csökkent. Kérdés, hogy , vajon ennyivel jobbak lettek a párkapcsolatok? Vagy csak túl költséges belőlük kilépni? Az idősebb férfiakat különösen súlyosan érinti a váltás, hiszen az ő csáberejük azért sokszor a pénzükben rejlett.