A társadalom peremvidékeire szorul emberek világáról, amerikai utcagyerekekről, tokiói gengszterekről és szovjet hippikről szól a londoni Barbican új kiállítása.

„Azok az emberek érdekelnek, akik nem a szerencsések közül valók, akiknek keményebb a túlélés és elmondják a történetüket” – az idézet Mary Ellen Marktól, a 20 kiállított fotós egyikétől származik. 300 fotót állítottak ki az 50-es évektől napjainkig. 

A fotósok és a képeken szereplő alanyok közötti finom bizalomról is mesélnek a fényképek. Bár olyan emberek szerepelnek a képeken, akik a fősodortól távol, a társadalom peremén élnek, soha nem érezzük, hogy a fotós kukkoló volna, vagy kizsákmányolná az alanyát. Rövidebb, hosszabb időre mindegyik fotós azonosult a bemutatott alannyal vagy a közösségével - állította a kiállítás kurátora, Alona Pardo.

Paz Errázuriz, az egyik fotós saját munkáit antropológiainak látja. A chilei tanár akkor fogott kamerát, amikor Pinochet átvette a hatalmat az országban. „A fényképezés volt az én ellenállásom” – mondta. Azokat a csoportokat fotózta, akiket az új rezsim megcélzott, a transzvesztitákat, a kívülállókat. 

Igor Palmin szovjet fotós is a határokat feszegette, mikor a szocialista országban olyan hippiket fényképezett, akik nem simultak bele a rendszerbe.

„Ezek a figurák a kevés kivételezettek gyermekei voltak, megengedhették maguknak, hogy ne dolgozzanak” – fogalmazott Alona Pardo. Hajpántokat viseltek, hosszú kócos hajuk volt és underground orosz zenét hallgattak. 

„Kulcsfontosságúnak tartom, hogy ezek a képek, melyek ezeknek a közösségeknek megjelenési lehetőséget biztosítottak, segítettek abban is, hogy jobban megértsük világunk sokféleségét” - foglalta össze a BBC-n a kurátor.