Aligha él ma Magyarországon olyan ember, aki ne ismerné a Kisvakondot – ha nem azért, mert gyerekkorának egyik meghatározó sorozata, akkor azért, mert a gyermekével vagy az unokájával nézte. Ehhez képest kissé kiábrándító, ami mostanában a népszerű rajzfilmfigura körül zajlik.

A csehül Krtek néven ismert Kisvakond 1957-ben született meg Zdeněk Miler cseh rajzfilmkészítő asztalán, és egészen 2002-ig futott. Eredetileg az volt a cél, hogy a korszak szellemének megfelelően „oktató-nevelő célzatú” filmeket készítsen gyerekeknek. 

A feldobott témák között olyan, elsőre nehezen megoldhatónak tűnő kihívások voltak, mint a textilipar és a ruhagyártás bemutatása. Becsületére legyen mondva, az akkor a harmincas évei közepén járó Zdeněk Miller nem akart unalmas propagandafilmet készíteni, inkább keresett egy szerethető szereplőt. 

(A legenda szerint egyébként azért lett éppen vakond, mert a rajzfilmes egy alkonyi séta közben megbotlott egy vakondtúrásban.) 

A figura tényleg szerethető lett, olyannyira, hogy nem csak Csehszlovákiában, hanem az egész keleti blokkban fantasztikusan népszerű lett, sőt, a kommunizmus 1989-es bukása után Kínába, Indiába vagy Japánban is eljutott, mi több, 2011-ben az amerikai űrhajós, Andrew J. Feustel mellett is ott volt az Endeavour űrrepülő fedélzetén.

Az idén 60 éves Kisvakond kerek születésnapját azonban alaposan beárnyékolja az a botrány, aminek gyökerei Zdeněk Miler 2011-es haláláig nyúlnak vissza. Akkor ugyanis az örökösök szokás szerint összevesztek a potenciálisan sok millió dollár értékű hagyatékon, egészen pontosan azon, kié legyen a jogdíj. 

Egy közelmúltban lezajlott bírósági meghallgatáson kiderült, hogy a rajzfilmes öt közvetlen rokonára hagyott részvényeket. Ezek egyike unokája, a most 28 éves Karolina Milerova, aki 14 éves korától élt nagyapjával, miután összeveszett az anyjával. 

Ő most azt állítja, hogy Zdeněk Miler a halálos ágyán kézzel írt szerződésben hagyta rá a Kisvakonddal kapcsolatos jogokat. Nem sokkal később a nő céget alapított, melynek célja szerinte nagyapja szellemi hagyatékának ápolása. 

A bíróság azonban a túlságosan homályosnak találta a szerződés nyelvezetét, és elutasította a keresetét. Amivel sok más mellett az a gond, hogy ezzel komoly kérdőjelek merültek fel a nő cége által az elmúlt hat évben eladott engedélyek körül. 

Talán senkit sem fog meglepni, hogy természetesen Karolina Milerova anyja (Zdeněk Miler lánya) áll a barikád túloldalán, ráadásul a rajzfilmes örökségének kezelőjével, Milena Fischerovával megtámogatva. Az ő céljuk az, hogy megakadályozzák: az unoka további kereskedelmi jogokat értékesítsen. 

Ha ez nem lenne elég, ott vannak még azok a kereskedők, akiknek maga Zdeněk Miler adott engedélyt a Kisvakond brand használatára (például különböző figurák, bábuk formájában), és akik az elmúlt években komoly anyagi hátrányt szenvedtek el a piacon megjelenő vetélytársak miatt. 

A Matejovsky ágyneműgyártó igazgatója, Alena Samkova például arról panaszkodott a New York Timesnak, hogy míg évekkel ezelőtt a kisvakondos termékek voltak a vállalat fő húzóerői, addig mára a piacot elárasztották az olcsó utánzatok, több százezer dolláros kárt okozva. 

„Mindegyik különböző feltételekkel megkötött szerződést lobogtat, és senki sem tudja megmondani, melyik a jó szerződés. Zdeněk Miler nem ezt akarta” - nyilatkozta Alena Samkova. 

A tét tehát sok millió dollár, kész szerencse, hogy azért alapvetően alighanem annak a cseh szociológusnak van igaza, aki szerint a copyright a kisgyerekeket (akik körében a Kisvakond ma is töretlenül népszerű) aligha érdekli.