Kívül tágasabb

Imádod, de nem mindig kedveled a gyerekeid

2017.09.21. 06:30, Kívül tágasabb , 1 komment

A gyermekeidet örökké szeretni fogod, de nem biztos, hogy mindig kedveled is. Mindegyik gyermeknél emlékszünk a pillanatra, amikor beléjük szerettünk – és mindegyiknél emlékszünk arra is, amikor először nem kedveltük annyira őket.

csalad_arnyek_foto_pixabay_com_towbar.jpg

A dolog ugyanis úgy áll, hogy a szeretet és a kedvelés két különböző történet. Míg előbbi változtathatatlan és állandó, az, hogy éppen kedveled-e őket, az változó.

Bármilyen nagyszerű emberek legyenek is általában, minden gyerek esetében akadnak olyan életszakaszok, amikor nehéz élvezni azt, hogy az ember körül vannak.

Némelyik fázis olyan idegesítő vagy őrjítő tud lenni, hogy az ember azon veszi észre magát, hogy arra gondol, az adott pillanatban olyan nagyon nem kedveli azt a kölyköt.

Az egyik ilyen korszak az, amikor minden kis dolog miatt folyamatosan vinnyognak – nem csak azért, mert éppen akarnak valamit, hanem szakadatlanul és a világon minden apróság miatt. Ilyenkor például rájön az ember, hogy szeretni tud egy vinnyogós gyereket, de kedvelni, hát azt nem. 

Vagy ott van az a korszak, amikor folyamatosan idegesítő zajokat produkálnak. Random, váratlan, hangos zajokat minden békésnek induló pillanatot megzavarva. Sípolás, csikorgások, szirénahang és telitüdőből való váratlan ordítások. 

Vannak dráma fázisok, dackorszakok, testvérekkel folyton veszekedős korszakok, mikor bizony érezzük, hogy annyira nem kedveljük az egyébként imádott gyerekeket. 

„Mikor ez legelőször történt meg, hatalmas bűntudatom volt. Hogy lehet az, hogy nem kedvelem a saját gyerekem? Mi a baj velem? Rettenetes anya vagyok!” – írta a témában a Scary Mommy szerzője. 

„Hétéves lehetett akkoriban a csemetém, gyorsan felhívtam a legjobb barátnőmet, aki szintén anyuka és megkérdeztem, történt-e már vele is ilyesmi. Persze, hogy azt válaszolta, igen. Megosztottuk egymással a történeteinket és arra jutottunk, hogy ez természetes és egyikünk sem ítélte el a másikat emiatt” – emlékezett vissza Annie Reneau. 

Mikor egészen kicsik, ritkábban adódik ilyen helyzet, sőt van olyan angyali gyermek, aki soha nem lesz idegesítő kölyökké egyik fázisában sem. Ha a te gyereked is ilyen, akkor vagy nagyon szerencsés vagy, vagy még előtted állnak ezek a korszakok. 

A lényeg, ha egyszer így éreznél, ne ítéld el magad és ne legyen bűntudatod! Akik pedig éppen benne vannak egy rémes korszakban a gyerekükkel, azoknak vigasztalásul annyit, bármilyen szörnyű, nem tart örökké! 

Sőt az inga mindig visszaleng és egy borzasztó korszak után egy csodás újabb következik, ami el is fogja veled feledtetni a korábbi fázist! Lehet, hogy rettenetesen hangzik, hogy az ember nem mindig kedveli a gyerekét, de ez az igazság - és ne felejtsük, ettől még lehet imádni! 

De a szeretet és a kedvelés nem ugyanaz az érzés, és egyik nem mindig vezet automatikusan a másikhoz. És ez így van rendjén.

(Fotó: pixabay.com/towbar)

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!
Címkék: család gyerek szülő

A bejegyzés trackback címe:

http://kivultagasabb.blog.hu/api/trackback/id/tr112882162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

karandash 2017.09.21. 08:59:32

"gyorsan felhívtam a legjobb barátnőmet, aki szintén anyuka és megkérdeztem, történt-e már vele is ilyesmi. Persze, hogy azt válaszolta, igen. Megosztottuk egymással a történeteinket és arra jutottunk, hogy ez természetes és egyikünk sem ítélte el a másikat emiatt" - tehát két szaranya megbeszélte, hogy szaranyának lenni nem gáz. Mintha két gyerekeket erőszakoló katolikus pap megbeszélte, meggyónta volna a kétségeit, morális fenntartásait, majd feloldozták volna egymást.
Nem mondom, hogy a gyerekeket néha nem kedvelni bűn, de ez a módja a kölcsönös önfeloldozásnak rettenetesen álszent.

Fordítva is igaz, a gyerekek többsége nem kedveli a szüleit, csak mivel eltartják, ezért elviseli őket. Aztán felnőve megmutatkozik mennyire kedveli a szüleit. A többség, ahogy anyagilag független lesz már le is pattintja az öregecskedő szüleit, jobb esetben bedugja öregotthonba, rosszabb esetben meg csak leszarja.
Aztán megbeszéli ugyanilyen selejt emberekkel, hogy ez nem gáz, más is szarik a szüleire, elvégre élni kell, hajszolni a saját boldogságunkat, nem az anyádat pelenkázni.

Kívül tágasabb

A világ érdekes. Ha érdekel, mi történik a világban körülötted, akkor itt a helyed!

Hirdetés

Utolsó kommentek

  • dukeekud: "vásárlók összezavarása" Es pont ezert idonkent at is rendezik az uzleteket, hogy ne lehessen rutinbol fel perc alatt osszekapkodni a dolgokat. (2017.10.22. 00:43) A szupermarketek tíz trükkje
  • commentes nikk: @commentes nikk: bazmeg, most látom, hogy azért, mert ez egy februári poszt (legalább a memóriám rendben van). A blogszerkesztő bestohlozott, vagy mi a picsa van már? (2017.10.22. 00:25) A szupermarketek tíz trükkje
  • commentes nikk: A kurva életbe tényleg, ez a szar lista már vagy tízszer volt csak idén főoldalas különböző blogokban, szerintem ez is leadott már valami hasonlót, miért kell kamukontenttel kitömni a blogketrecet? (2017.10.22. 00:24) A szupermarketek tíz trükkje
  • sanyikám: @FredPiszkos: Nem jól látod, mert értem. Jó szurkolást! :) (2017.10.21. 17:42) Egy bizarr város
  • FredPiszkos: @Kovacs Nocraft Jozsefne: Amelyiket szeretnéd, rád bízom. (2017.10.20. 11:42) Egy bizarr város
  • Utolsó 20

Innen szemezgetünk

  • BBC News
  • Telegraph.co.uk
  • the Guardian
  • The Independent
  • MailOnline
  • CNN
  • The New York Times
  • POLITICO
  • The Huffington Post
  • Gawker
  • Vanity Fair
  • New York Post
  • Drudge Report
  • EL PAÍS
  • Chinadaily US Edition
  • elmundo.es