A metróval rendelkező nagyvárosok többségében a földalatti útvonalát megmutató térképek készítőinek akad egy közös dilemmája. Amit sajátos módon oldottak meg, igaz, részben becsapva ezzel az utasokat.
A dilemma egyszerű: a legtöbb metróhálózat úgy épül fel, hogy egyrészt sok megálló van a belvárosi részeken, másrészt a vonalak viszonylag messze kivisznek a külvárosokba.
Mindkettő érthető, hiszen a nagy tömeg a belső kerületekre koncentrálódik (jellemzően a munka, szórakozás miatt), lakni viszont jellemzően nem a központokban laknak az emberek, márpedig a metró egyik célja az ő munkába szállításuk.
Ebből viszont adódott egy apró probléma: ha a földrajzi arányokat megtartva készítenék el a térképeket, akkor például a londoni belső kerületek megállóinak nevei egyszerűen olvashatatlanok lennének, hiszen olyan sűrűn következnek egymás után.
Azét hoztuk fel éppen a brit fővárost példának, mert ott alkotta meg (1933-ban!) Harry Beck azt a térképet, ami azóta is mintaként szolgál a nagyvárosok többségének.
Nagy meglepetés csak akkor éri az embert, amikor kiderült, mennyit is torzítanak ezek a térképek a valós arányokon. Lássunk pár példát!
Vienna subway map vs actual geography (x-post from /r/dataisbeautiful) [OC] [GIF] [875x756] from MapPorn
Rotterdam Subway Map (September 2017) vs Geographic Distances [OC] from dataisbeautiful
Tokyo Metro Map vs Geography [OC] from dataisbeautiful
(Fotó: pixabay.com/fedi)
