A rengeteg munka, és az azzal járó lelki nyomás miatt egyre több fiatal tanár hagyja ott a pályát. Nem, most kivételesen nem Magyarországon járunk, hanem Nagy-Britanniában, de ebből is látszik, hogy bizonyos problémák nem feltétlenül köthetők egyes országokhoz.

Meglehetősen elgondolkodtató eredményeket hozott egy 3000, nemrég végzett fiatal tanár körében zajlott felmérés Nagy-Britanniában. Kiderült, hogy a kezdő pedagógusok közel fele (45 százaléka) öt éven belül elhagyja a szakmát. A pályaelhagyást tervezők közel fele ezt a túl nagy lelki és szellemi nyomással indokolta. 

Aki marad, az elsősorban a tanítás iránt érzett szenvedélye miatt teszi, noha nagyon sokszor heti 51-61 órát is dolgozni kell – aki állt már ki egy osztálynyi gyerek elé (vagy csak simán visszaemlékszik saját diákkorára) az tudja, hogy ez mekkora terhelést jelent, még ha ebbe nyilván nem csak a tanórák számítanak bele.

A Pedagógusszövetség egyik fiatal tagja, Laura Chisholme a BBC-nek azt mondta, amikor befejezte az egyetemet, 36 társa diplomázott vele együtt, mára összesen heten vannak a pályán. 

„Jó lenne, ha csak tanítanunk kellene, de végtelen mennyiségű papírmunkával is le vagyunk terhelve, melyekkel azt kell bizonyítanunk, hogy elvégezzük a ránk bízott munkát. Talán megbízhatnának bennünk” – mondta. 

Egy másik tanár, a matematikát oktató Henry Emoni ehhez annyit tett hozzá, hogy még csak negyedik éve van a pályán, de már érzi a csüggedés jeleit. Miután az édesanyja is tanár volt, tisztában van vele, hogy a plusz munka mindig is a szakma része volt, de szerint lehangoló megtapasztalni, mennyivel fontosabb manapság a bürokrácia, mint maga a tanítás. 

Az oktatási minisztérium szóvivője minderre annyit tudott reagálni, hogy a tanári pálya még mindig vonzó, hiszen többen választják, mint ahányan otthagyják, vagy nyugalomba vonulnak. 

„A tanárokkal, szakszervezetekkel együttműködve próbáljuk visszaszorítani a fölösleges munkaterhelést, és a plusz munkát jelentő gyakorlatokat” – jelentette ki. 

(Fotó: pixabay.com/Miloslav_Ofukany)