Ugyan senki nem kívánja a brit uralkodó halálát, reméljük, még sokáig ül majd a szigetország trónján, természetesen létezik egy titkos terv arra, hogy milyen protokollt követnek majd, ha ez a sajnálatos esemény bekövetkezne. Lássuk, milyen sorrendben követik majd egymást az események!
A legszűkebb család után először a királynő titkára, Sir Christopher Geidt értesül a halálhírről, aki természetesen a miniszterelnökkel veszi fel a kapcsolatot a „London híd ledőlt” kódmondattal közölve a szomorú hírt.
Ezt követően a Külügyminisztérium értesíti azt a 15, Egyesült Királyságon kívüli országot, melynek II. Erzsébet az államfője, valamint a Nemzetközösség többi 36 államát.
A hírt a sajtóorgánumok közül először a Press Association kapja meg, ő adja tovább a világsajtónak.
Egy gyászruhába öltözött lakáj fekete keretes szöveget tűz ki a Buckingham palota kapujára. A BBC aktiválja a királyi család fontosabb tagjainak halála esetére létrehozott Radio Alert Transmission System (röviden: Rats) rendszerét.
A médiában természetesen mindenhol megjelennek, elhangzanak a már jó előre elkészített nekrológok, filmek, írások, a kereskedelmi rádióállomások kék villogó jelet adnak, és híreket kezdenek sugározni zene helyett.
A tévés hírolvasók fekete öltönyben és nyakkendőben ülnek be a stúdióba (ez állandóan be van készítve, ha ne adj Isten szükség lenne rá).
A tévéképernyőkön megjelenik az uralkodói címer, majd lejátsszák a brit himnuszt. A temetésig minden humoros adást felfüggesztenek.
A repülőgépeken a pilóták bejelentik az utasoknak a halálhírt, a londoni tőzsde bezár (ami több milliárd fontos veszteséget jelent a gazdaságnak).
Ha II. Erzsébetet külföldön éri a halál, akkor a királyi gép, a Royal Flight felszáll a légierő northolti bázisáról fedélzetén egy koporsóval, hogy hazaszállítsa az elhunytat.
Ha II. Erzsébet a norfolki Sandringhamban lévő birtokán veszítené életét, akkor egy-két nap elteltével autóval szállítják Londonba, ha pedig a skóciai Balmoralban, akkor a skót rituálé lép életbe: teste az edinburgh-i Holyroodhouse-ba kerül, majd a Royal Mile-on a St. Giles katedrálisba viszik, ahonnan a királyi vonaton indul el dél felé az ország keleti partján.
A holttestet a Buckingham Palota tróntermében helyezik el, ahol négy medvekucsmás gárdista őrzi. A hírstábok a palota Green Park felőli végénél gyülekezhetnek, és várhatják a további utasításokat.
A Kulturális, Média és Sportminisztériumban összegyűlnek a kormány, a rendőrség, a biztonsági szolgálat és a fegyveres erők vezetői. Megszólalnak a harangok, és országszerte félárbócra eresztik a zászlókat, kivéve a királyit, ami mindig teljes magasságában lobog.
A trónutódlás
II. Erzsébet halálát követően órákon belül összehívják a parlament mindkét házát, a képviselők leteszik az esküt az új uralkodóra.
Az új király (feltételezhetően Károly) már édesanyja halálának estéjén beszédet mond a népnek, a Privy Council (Titkos tanács) tagjait meghívják az Accession Council (az utódásért felelős testület) ülésére, ahol Károlyt királlyá kiáltják ki.
A Buckingham Palota keleti frontjánál lévő Friary Courtnál a trombitások háromszor megfújják hangszerüket, majd Thomas Woodcock genealógus királlyá kiáltja ki III. Károlyt.
A II. Erzsébet halálát követő kilenc nap során a legkülönbözőbb rituális bejelentések és diplomáciai ülések követik egymást, majd Károly király körútra indul Angliában, Skóciában, Walesben és Írországban.
A temetés
Méltóságok, politikai vezetők, és a királyi családok tagjai a világ minden részéről Londonba érkeznek, a Westminster Hallt lezárják. A Buckingham Palotától a Mallon át hatalmas katonai parádét tartanak, a koporsót a Westminster Hallba viszik, ahol négy napig nyugszik, hogy az emberek napi 23 órában leróhassák a kegyeletüket. Várhatóan mintegy félmillió ember hajt majd főt II. Erzsébet előtt.
A halála utáni kilencedik napon tartják a temetést, ami természetesen munkaszüneti nap, országszerte miséket mondanak és megemlékezéseket tartanak a királynő emlékére.
Reggel 9 órakor megszólal a Big Ben, a koporsót a Westminster Hallból a Westminster apátságba viszik, ahová 11 órakor érkezik meg. Az egész ország elcsendesül, az apátságon belül a canterbury érsek beszél.
A temetés után
A koporsót ezt követően 138 tengerész helyezi egy zöld ágyútalpra (a hagyomány Viktória királynő idejéig nyúlik vissza), majd a menet egészen a windsori kastélyig megy, ahol a kápolnában ér véget az út.
A tévéközvetítés itt félbeszakad, az ország még legkevesebb három napig gyászol. II. Erzsébetet vagy ott, Windsorban, vagy Sandringhamben, vagy a skóciai Balmoralban helyezik örök nyugalomra.
Károly koronázása ismét munkaszüneti nap lesz, megváltozik a himnusz szövege (nyilván a God Save the Queen God Save the Kingre változik).
Az egyelőre nagy kérdőjel, hogy ki lesz a Nemzetközösség feje, a cím ugyanis nem öröklődik. Ausztrália könnyen köztársaság lehet.