Mexikónak az utóbbi években nincs túl jó híre, és ez alól nem kivétel sajnos a főváros sem, amin persze nincs mit csodálkozni. Miként azon sincs, hogy egy több mint 20 milliós nagyvárosban sok bűncselekmény elfordul.
Nem volt ez másként a múltban sem, így aztán maximum különös, de nem meglepő, hogy Enrique Metinides 12 évesen fényképezte le az első halottat Mexikóvárosban.
Egy évvel később már a helyi lap, a La Prensa bűnügyi fotósának (fizetést nem kapó) asszisztense volt, nem csoda, hogy gyorsan elnevezték El niñónak (mondjuk azt, hogy Kölyök), és már ekkora napi 30-50 holttestet látott…
Pedig ekkor még éppen csak a II. világháborút követő években voltunk, hiszen Enrique Metinides 1948-ban állt munkába, és egészen 1997-ig (amikor nyugdíjba kellett mennie) fotózta az újság számára Mexikóváros sötét oldalát.
A több ezer fotó és több száz sztori arról tanúskodik, hogy Enrique Metinidesnek igen jó szeme volt a tragédiák emberi oldalához, legyenek azok gyilkosságok, földrengések, égő autók, vagy utcai erőszakos események.
Ami a fotós sajátos ismertetőjegye volt, hogy fotói központjába gyakran a tragédiák áldozatai, és azok hozzátartozói kerültek: például a Chapultepec Parkban lelőtt barátja elvesztését sirató nő, de ugyanígy megörökítette mondjuk egy autóbaleset roncsai fölött nézelődőket is.
Más képein bűnözőket, éjszakai letartóztatást látunk – ami közös ezekben a képekben, az az azonnaliság és az akció, az energia, és mégis van bennük valami együttérzés.
A ma már 83 éves Enrique Metinides karrierje a bizonyíték arra, hogy a bűnügyi fotózást is lehet művész színvonalon űzni.
(Fotó: enriquemetinides.com)
