Aligha lep meg bárkit is, hogy a szupermarketek különböző megoldásokkal próbálnak minél több pénzt kicsikarni a vásárlókból, azonban ugyanez működik fordítva, a beszállítók irányába is.

Nemrégiben megírtuk, milyen módszerekkel próbálnak beférkőzni a szupermarketek a pénztárcánkba, legyen az személyes adatgyűjtés, célzott reklám, és még sorolhatnánk. Alapvetően nincs is ezekkel különösebb baj, amíg mi, vásárlók tisztában vagyunk ezeknek a módszereknek a természetével.

A vásárlók manipulálásának egyik kézenfekvő helyszíne maga az üzlet, és a szupermarketek azt maximálisan ki is használják különböző trükkökkel. (A korábbi posztot itt találjátok.)

Ezek a praktikák azonban a másik irányba, azaz a beszállítók felé is működnek – hívta fel a figyelmet egy brit kormányzati szervezet jelentése, melyből kiderül, hogy egyes áruházláncok például erős nyomást gyakoroltak egyes beszállítókra, hogy 25 ezer fontért (9 millió forintért) vegyenek részt jótékonysági bálon, különben azt kockáztatják, hogy leveszik termékeiket a polcokról. 

Minderről egy, a témában rendezett konferencián beszélt az egyik iparági döntőbíró, aki szerint rendszeresek az olyan esetek, amikor az üzletláncok bizonyos árukról azt állítják, hogy meg sem érkeztek, vagy pénzt kérnek a beszállítóktól azért, hogy termékeiket a polcokon tartsák, miként az sem ritka, hogy 55 fontos (20 ezer forintos) bírságot szabnak ki minden esetben, amikor egy vásárló reklamál az adott beszállító terméke miatt. 

Christine Tacon szerint a büntetést nyilvánvalóan abszurd és megalapozatlan esetekben is kiszabják: „Az egyik beszállítót egyszer azért büntették meg 45 fontra (16 ezer forintra), mert egy vásárló azt állította, hogy teafiltert talált egy tojásban, ami nyilvánvaló képtelenség”. 

„Egy másik beszállítónak 25 ezer fontot kellett fizetni egy asztalért egy jótékonysági bálon. Azzal gyakoroltak nyomást rá, hogy közölték vele, ha nem fizet, a neve felkerül egy, a vezetés számára összeállított listára, amin azok vannak, akik nem támogatják a lánc jótékonysági munkáját” – tette hozzá Christine Tacon.

Nyilvánvalóan nem elszigetelt esetekről van szó, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt két évtizedben rendszeresek voltak a hasonló vádak a tíz legnagyobb nagy-britanniai üzletlánccal szemben. 

Éppen ezért született meg még 2009-ben egy kormányzati irányelv, amely megszabta az élelmiszerláncok működési alapjait, és 2013-ban létrehozták az iparági döntőbíró pozícióját is, hogy eljárjon az üzletek és a beszállítók közti vitás esetekben. 

Sokra nem mentek vele, ugyanis felmérések szerint a helyzet egyre rosszabb. A szupermarketek gyakorlata miatt csak tavaly 150 beszállító ment tönkre, ami majdnem háromszorosa a 2011-es adatnak. 

A leggusztustalanabb gyakorlatok egyike, amikor az áruházlánc azt állítja bizonyos termékekről, hogy azok meg sem érkeztek hozzá, így nem fizeti ki – csak ezzel a trükkel évi 15 millió fontot (5,4 milliárd forintot) vettek ki tavaly 20 cég zsebéből – tette hozzá Christine Tacon (a szektorban összesen 8-9000 vállalat működik).

(Fotó: pixabay.com/murphychen)