A hatalmas óceánjáró hajókon dolgozók élete nem könnyű, és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk: hónapokig összezárva élni másokkal, sokszor szabadnap nélkül, vagy egy-egy pihenőnappal, napi 10-12 órás (vagy még több) munkaidővel. Éppenséggel nem csoda, hogy ilyen körülmények között minden alkalmat megragadnak a gőz kiengedésére.

A gőzkiengedésnek pedig egészen extrém változatai vannak, kezdve az utasokkal folytatott szexuális kapcsolatoktól a kábítószerekig – állította a 26 éves Paul, aki két évet dolgozott egy karibi óceánjárón. 

Az amerikai férfi elég súlyos dolgokról beszélt a brit Independentnek, például arról, hogy noha ezen idő alatt ő csak öt utassal feküdt le, de a személyzet tagjai között bőven akadtak olyanok, akik sokkal többel. 

„Egyfolytában ez ment. Az egyik nap jógaórákat adtam gazdag középkorú nőknek, másnap én voltam a tetkós srác a sportfedélzeten. Rengeteg figyelmet kaptam” – mondta a férfi, aki szerint nem volt ritka az sem, hogy konkrét ajánlatot kapott nőktől. 

Mindez azzal együtt sem ritkaság, hogy a szabályzat szerint a vendéggel szexuális kapcsolatba keveredni azonnali kirúgással jár. Ám Paul szerint mivel sokan csak élettapasztalatnak és átmeneti pénzkereseti lehetőségnek tekintik a munkát, nem nagyon érdeklik őket a szabályok. „Azért azok, akik ebben a szakmában képzelik el a karrierjüket, sokkal óvatosabbak” – tette hozzá. 

A szex mellett a kábítószer sem ritkaság, elsősorban a fű és az LSD népszerű, a kikötőkben egyiket sem olyan nagyon bonyolult beszerezni. Ugyan amikor visszatérnek a hajóra, mindenkinek a csomagját, táskáját átnézik, de azért aki nagyon fel szeretne vinni valamit a fedélzetre, annak nincs nehéz dolga. 

A kábítószert aztán a kabinban vették magukhoz (ezek általában kétszemélyes, a vízszint alatt található lyukak), legtöbbször amíg a hajó az óceánon haladt, és nem ritkán szolgálat közben. 

„Elég sokat drogoztam, de ezzel nem mindenki volt így, a többiek általában azzal voltak elfoglalva, hogy ki kivel feküdt le, vagy éppen a hátsó fedélzeten itták le magukat. Engem ezek a dolgok nem nagyon érdekeltek, így inkább a kábítószerrel voltam el” – mondta. 

Ami azért elég aggasztó, tekintve, hogy egyike volt azoknak, akiknek vészhelyzetben a hajó kiürítése, az utasok evakuálása volt a dolguk. Paul viszont azt mondta, ennél komolyabb aggodalomra adhatott volna okot, hogy a heti gyakorlatokon legalább egy óráig tartott, mire leeresztették a(z üres) mentőcsónakokat, márpedig ehhez az időhöz még hozzá kellene adni a pánikba esett utasok irányítását is. „Ha a parttól távol lett volna vészhelyzet, akkor nekünk annyi” – tette hozzá. 

Ezzel együtt kicsit meglepő, hogy saját bevallása szerint Paul még a személyzet szelídebb tagjai közé tartozott a hajón, legalábbis ha igazak a történetei az orgiákról, az éjszakánként lerészegedő kollégákról, és arról, aki egy közép-amerikai kikötőben a rendőrök kapcsoltak le, amikor éppen kokaint vásárolt volna. 

(Fotó: pixabay.com/Ed2456)