Hongkong mindig is a felhőkarcolók, az Ázsia kapujában fekvő nyugati csillogás egyik jelképe volt, és mint ilyen, a fotósok egyik kedvenc témáját is jelentette. A csillogó külső azonban sok minden mást is takar – ezt kívánja bemutatni egy kortárs helyi fényképészek műveit bemutató sorozat és kiállítás.
A 15 hongkongi fotóművész a városnak egy olyan oldalát mutatja ugyanis be, amely sokkal intimebb (néha talán szürreálisabb), mint amit általában egy turistaként oda érkező lát.
A helyi Lumenvisum művészcsoport és a berlini központú European Photography által kiválogatott művészek azt szeretnék elérni képeikkel, hogy az azokat megtekintők gondolják újra a városról alkotott képüket.
Az egyik állandóan visszatérő téma a nagyváros otthonként, egy élő, lélegző szövetként való megjelenítése.
„Munkáinkban a társadalmat lehet érezni, a gyerekkorunkról, neveltetésünkről teszünk fel kérdéseket, arról, mi az, ami szétválaszt minket, mi a lényegünk” – mondta a CNN-nek az egyik fotóművész, Dustin Shum.Mint a zsúfolt nagyvárosokban élők közül oly sokan, Dustin Shum is a tér kérdését boncolgatja, ami nem is csoda, hiszen abból elég kevés van. Ő ezt a sajt bőrén is tapasztalja, hiszen állami bérlakásban él – így témái közül is sokat adnak a körülötte lakók.
Persze nem csak helyi fotósok működtek közre, hanem külföldiek is, például a francia Romain Jacquet-Lagreze, aki először hat évvel ezelőtt járt Hongkongban, és (mint a legtöbb „első bálozót”) őt is a felhőkarcolók ragadták meg.
„Miközben ezt a legtöbb ember csodásnak találja, a helyiek reakciója csak annyi, hogy ’én ezt látom minden nap’” – emlékezett vissza a művész, aki azóta más témát talált magának, most például fákat fotóz, melyek sokszor mintha a semmiből nőttek volna ki.„A hongkongiak nagyon szeretik ezeket a képeket, mert felmutat valami rejtett és értékes szépséget a régi város hangulatából. És persze a külföldieknek is tetszik, azaz végül is sikerült mindenkinek örömet okoznom” – büszkélkedett Romain Jacquet-Lagreze.