Éppen 30 éve történt az a gyilkosság, ami elsőre csak egy brutális (és rendkívül fontos) leszámolásnak tűnt az amerikai maffia életében, ám végül az öt New York-i család hatalmának megrendüléséhez vezetett. Éppen három évtizede, hogy Paul Castellano megölésével John Gotti átvette a hatalmat a Gambino-családban és ezzel beláthatatlan folyamatokat indított el.
Nem túlzás, hogy 1985 decemberének közepén nem csak a New York-i alvilágot, de az egész országot sokkolta a hír, miszerint a Sparks Steak House előtt agyonlőtték Paul Castellanót.
A Gambino-család fejét John Gotti tette el láb alól, és ma már egyetértés van abban, hogy a gyilkosság alapvetően változtatta meg a New York-i (és ezen keresztül az amerikai) maffia jövőjét.
Rögtön azzal, ahogyan kivitelezte a gyilkosságot, hiszen akkor már hosszú évtizedek óta nem lehetett csak úgy, a többi család (New Yorkban a Gambino mellett a Genovese, a Colombo, a Luchese, és a Bonanno) előzetes engedélye nélkül kivégezni egy főnököt, márpedig John Gotti és társai éppen ezt tették saját családjuk fejével – emlékeztetett Phil Scala, aki a Gambino-család ügyeit vizsgáló FBI-csapatot vezette a nyolcvanas években.
Külön furcsa volt, hogy Paul Castellano abban az időben éppen rendszeres vendég volt a bíróságon zsarolás vádjával és igen nagy esély volt rá, hogy hosszú időre börtönbe vonul, márpedig az akkor már 70 éves főnök ezzel alighanem a befolyását is elveszítette volna – azaz nem is feltétlenül kellett volna meggyilkolni. Persze így az üzenet nyomatékosabb volt.
Központban a kábítószer
A konfliktus lényege egy mondatban az volt, hogy a régi vágású Paul Castellano nem volt hajlandó engedélyezni a kábítószerkereskedelmet a családtagoknak, John Gotti pedig attól tartott, hogy amennyiben kiderül, hogy megszegik a tilalmat, végeznek velük. Így aztán a helyzet a „mi vagy ők” kérdésre egyszerűsödött le a szemükben.
A gyilkosság érdekes folyamatokat indított el, például azzal, hogy az új főnökről sok mindent lehetett állítani, de hogy a háttérbe húzódva intézné dolgait, azt semmi esetre sem.
John Gotti (vagy ahogyan nevezték: a Teflon Don, mert – legalábbis egy ideig - mindig kicsúszott az igazságszolgáltatás kezei közül) ugyanis a reflektorfényben élte az életét, imádta a médiát, az újságírók meg persze imádták őt, hiszen mi lehet jobb egy minden sztereotípiát megtestesítő gengszterfőnöknél?
Meggyengült családok
A reflektorfény aztán elkerülhetetlenül vezetett a bukásához (John Gotti a börtönben halt meg), de ami ennél is fontosabb, a New York-i maffiacsaládok meggyengüléséhez is.
Legközelebbi harcostársai közül többet is (Frank DeCiccót, Eddie Linót, Bartolomeo Borriellót) a Luchese és a Genovese család tett el láb alól, bosszúból Paul Castellano haláláért, helyettese, Salvatore Gravano besúgó lett, vallomása juttatta rács mögé Gottit és több más maffiózót.
Miközben 1985-ben az öt New York-i család uralta a város építőiparát, a kikötőket és a szakszervezeteket, mára ebből a befolyásból nem sok maradt, és ezzel együtt a pénz is alaposan megcsappant.
A bűnüldöző szervek egyebek mellett John Gotti látványos médiaszereplései miatt is a korábbinál keményebben szálltak rá a nagyváros maffiacsaládjaira, így talán nem túlzás kijelenteni, hogy az a bizonyos 1985. decemberi gyilkosság olyan kiindulópontot jelentett, ami megváltoztatta az amerikai szervezett bűnözés sorsát.