Az amerikai Daniel Noll és felesége közel másfél évtizeddel ezelőtt, 2001-ben gondolt egyet és nekiindult a világnak. Ami akkor totál őrültségnek tűnt, abból mára életforma lett, túlzás nélkül bejárták a fél világot – legutóbb éppen Kolumbiában voltak, felfedezve ezt a csodás, ellentmondásokkal teli országot.
(fotók: instagram.com / uncornered_market)
Hat bőrönd és egy prágai repülőjegy (csak oda…) – ez volt minden, amivel Daniel Noll és felesége belevágott a nagy kalandba 2001-ben, és ez a nagy kaland 14 évvel és 90 országgal később is tart.
Noha mindenki őrültnek tartotta őket, a prágai időszak után 2006-ban ismét belevágtak, akkor már a cseh fővárosban számolva fel mindent, családjuk és barátaik legnagyobb aggodalmára.
Ami eredetileg egy egy-másfél éves szabadságnak indult (ennyi pénzt tudtak megspórolni, hogy finanszírozzák az utat), az mára egész szép üzleti vállalkozássá nőtte ki magát, bloggal, Instagram-profillal (a posztban látható képek is onnan származnak), konferenciákon való részvételekkel.
Bogota
A 90 ország között legutóbb Kolumbiában jártak, erről az útról is beszámoltak a honlapjukon, pontokba szedve pár érdekességet, ezekből szemezgettünk mi is.
1. Kolumbia hatalmas
Elképesztően nagy ország, akkora, mint Németország, az Egyesült Királyság és Franciaország – egybegyúrva. Ennek következtében olyan, mintha több ország lenne egyszerre, és ennek megfelelően nem is olyan egyszerű egyszerre befogadni a hegyeket, óceánpartokat, a rengeteg természeti szépséget.
Cabo San Juan
2. Az emberek elképesztően barátságosak
Minden országgal kapcsolatban élnek bennünk előítéletek, ha Kolumbiára gondolunk, akkor rögtön a kábítószer, a gengszterek jutnak az eszünkbe, pedig a helyiek nagyin barátságosak, kedvesek és nyitottak.
Cartagena
3. Rendőrök és katonák
Az utakon mindennek ellenére elég erős a rendőri jelenlét, ám a hétköznapokban ők is abszolút barátságosak. Szokás például a hüvelykujjat feltartva üdvözölni őket, mert abban az országban, ahol az instabilitás és az erőszak nem ritka vendég, a jelenlétük inkább azt sugallja, hogy megvédenek minket, mintsem fenyegető lenne. Ráadásul az üdvözlés gyakran kétirányú, azaz a félautomata puskával felszerelt rendőrök is visszaintenek.
Salento
4. „No Dar Papaya” (azaz Ne adj papayát!)
Az édes, kívánatos gyümölcs ebben az esetben átvitt értelemben értendő: ne dicsekedj azzal, amid van, ne lobogtasd az értékeid, vagy ha így teszel, ne lepődj meg, ha lábuk kél. Noha a lopás természetesen Kolumbiában sem elfogadott, gyakorinak viszont gyakori, és legalább olyan hibásnak tartják azt, aki elöl hagyta az értékeit, mint azt, aki elvette őket.
Teyuna
5. Társadalmi hierarchia
A kolumbiai társadalom nagyon erősen rétegzett és hierarchikus, abszolút megvannak az osztályok – ami nem ritka Latin-Amerikában. Kolumbiában azonban erre még a kormány is ráerősített, amennyiben az egyes részeket osztályokba (stratos) sorolta 1-től 6-ig (utóbbi a legelőkelőbb).
Az elképzelés ugyan nemes volt (jelesül, hogy a magasabb osztályban lévők esetében magasabb a rezsi, amiből támogatják a szegényebbeket), ám az lett belőle, hogy az alacsonyabb osztályokban élőkre ráragadt ez a bélyeg. Olyannyira, hogy sokak szerint szinte alig van felfelé mozgás az osztályok között.
Villa de Leyva