Hawaii óceánpartján a hatvanas évek végén, és még a hetvenes években is élt egy hippiközösség, szabályok nélkül, szabadon. A külsőségek adottak voltak, hiszen Kauai maga a Paradicsom – itt éltek egészen különleges, fákra épített házakban azok a fiatalok, akiket John Wehrheim örökített meg.
(fotók: taylorcampkauai.com)
A fotós 23 évesen, 1971-ben érkezett meg Kauaira, vállán egy táskával, egy szörfdeszkával a kezében – egyszóval ahogy kell. A terület tulajdonosa, Howard Taylor invitálta, hogy nézze meg, miként élnek ott a hippik.
Elizabeth Taylor testvére azután döntött a Taylor Campre nevezett tábor felállítása mellett, hogy az első hippi lakókat a rendőrség letartóztatta. Ő letette értük az óvadékot, és megpróbálta legálissá tenni az ottlétüket. 1969-re már mintegy 100 ember (köztük gyerekek) éltek egészen különleges körülmények között.
Amikor John Wehrheim először tette a lábát a táborba, meglehetős (és érthető) gyanakvás fogadta, ám miután többször is ott aludt, sikerült elfogadtatnia magát a közösség tagjaival.
Olyannyira, hogy egy idő után már hívták is fotózni, a képekért étellel, fűvel fizettek, és előszeretettel hívták bulizni is. Ezeken a bulikon a ruha finoman szólva is opcionális volt, mint az a képekből is kiderül.
A tábor nyolc éven át, 1977-ig működött, amíg a hivatalos szervek meg nem elégelték és el nem rendelték a lebontását. Ugyan a kilakoltatást egy ideig sikerült elkerülni, az évtized második felére már semmi sem volt a régi, a hippikultúra is hanyatlott, így csal páran maradtak a táborban, őket is többször kirabolták és megtámadták helyi keményfiúk.
A Taylor Camp utolsó két lakója egy anya és gyermeke volt. (További fotók a tábor oldalán találhatók.)
