Ma 34 éve, hogy Mark Chapman New Yorkban lelőtte John Lennont. A The Beatles egykori tagjának halála az egész világot megrázta, talán nem túlzás azt állítani, hogy a hatvanas évek generációjának számára valamiképp a véget jelentette. Nemrégiben Paul McCartney beszélt arról, hogyan értesült a tragédiáról és miként sikerült feldolgoznia.
Mark David Chapman lövése azon a bizonyos 1980. december 8-i New York-i késő estén sok mindennek véget vetett John Lennon életén túl is, leginkább talán annak a generációs reménynek, hogy a világ jobb hely lehet, és talán a The Beatles is összeáll még egyszer.
Noha ez a lehetőség reálisan sosem merült fel igazán, az 1970-es feloszlást követő keserű ellenségeskedés John Lennon és Paul McCartney között tíz évvel későbbre már sokat enyhült, rendszeresen kapcsolatban álltak egymással.
Sir Paul McCartney a hétvégén Jonathan Ross műsorában beszélt arról, hogyan értesült barátja haláláról: „Éppen otthon voltam, amikor jött egy telefon. Kora reggel volt, amikor a hívás érkezett, és olyan volt… azt hiszem, olyan volt, mint mindenkinek. Borzalmas pillanat volt, nem lehetett felfogni, nekem nem is sikerült, utána napokig egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nincs többé”.
„Hatalmas sokk volt, aztán el kellett mondanom a hírt Lindának (McCartney azóta elhunyt első felesége – a szerk.), a gyerekeknek – nagyon nehéz volt. Mindenkinek nagyon nehéz volt. Igazán hatalmas sokkot jelentett, azt hiszem, a legtöbb ember életében. Kicsit olyan, mint a Kennedy-gyilkosság, vannak ilyen pillanatok” – tette hozzá.
A műsor több pillanatában láthatóan a könnyeivel küszködő Sir Paul azt mondta, fura módon a legrosszabb az volt, hogy a gyilkosnak valójában semmilyen kézzelfogható motivációja nem volt. „Állandóan az járt a fejemben, hogy ez a fickó a seggfejek seggfeje” – mondta.
Sir Paul beszélt arról is, hogy a The Beatles szétesését követően évekig tartott a „keserű rivalizálás” közte és John Lennon között, ám végül, miután beleuntak az állandó hadakozásba, sikerült felülemelkedniük az ellentéteken, ami „nagy szerencse” volt.
Az is közelebb hozta őket, hogy mindkettejüknek volt egy kisfia (Sean Lennon 1975 októberében, James McCartney 1977 szeptemberében született), így olyan hétköznapi dolgokkal is foglalkozhattak, mint például kenyérreceptek cserélgetése.
„Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult, mert volt köztünk korábban egy nagyszerű kapcsolat, ami elmérgesedett, és az lett volna a legborzasztóbb, ha meggyilkolják, mielőtt kibékülhettünk volna. Így legalább az nyújtott valamilyen vigaszt, hogy élete végén mégis közelebb kerültünk egymáshoz” – mondta Paul McCartney, hozzátéve: „Jó barátok voltunk”.
(via)
