Minden idők legizgalmasabb konceptautóiból nyílik kiállítás az egyesült államokbeli Atlantában található High Museum of Artban. Az 1930-as évektől egészen napjainkig ível a sorozat, melyben gyönyörű vagy meghökkentő, de mindenképpen figyelemre méltó elképzeléseket mutatnak be arról, mit gondoltak anno (és mit gondolunk ma) a jövő autóiról.
Itt van például a nyitóképen látható 1932-es Ford Speedster, amely egyfajta amerikai tisztelgés volt a korszak európai versenyautói előtt, benne a Ford V8-as szupermotorjával.
A következő autó az 1934-es Voisin C-25 Aerodyne. Tervezője, Gabrielle Voisint bevallottan a repülőgépek ihlették, az autónak egyébként elhúzható napfényteteje is volt.
Csak egy évet lépünk előre az időben, 1935-ből származik ez a hihetetlenül izgalmas Bugatti Aerolithe, amely szintén a repülésből merített. Kinézetén túl különlegessége volt, hogy magnéziumötvözetből készült, így rendkívül könnyű (ugyanakkor rendkívül gyúlékony) volt.
A II. világháború idején sem szünetelt a tervezés, még Franciaországban sem, amire példa ez az 1942-es L'Ouef Electrique. A Paul Arzens tervezte „Elektromos Tojás” nagyjából 100 km-t volt képes megtenni egy töltéssel, csúcssebessége kb. 70 km / óra volt, mindezt egy emberrel. Szépnek nem neveznénk, hasznosnak már inkább.
A II. világháború után született meg a Timbs, Norman E. Timbs 1947-es konceptautója. Az ultrakeskeny, nagyon szép kocsi egyik különlegessége az volt, hogy nem volt ajtaja.
Jöjjenek azok a csodálatos 50-es évek, szebbnél szebb darabokkal! Itt van mindjárt a korszak talán legfontosabb konceptautója, a GM 1951-es Le Sabre-ja, benne egészen elképesztő kütyükkel. Már ekkor beépítették például a nedvességérzékelőt, amely automatikusan felhúzta a tetőt, ha elkezdett esni az eső, és a tulaj nem volt az autó mellett. Ettől függetlenül is, az autó maga a gyönyör!
És ha egyszer egy üzlet beindul! Ismét egy GM-autó következik, méghozzá az 1954-es Firebird I., a rakéta formájú kocsi, amely gyakorlatilag egy kerekeken guruló repülő volt. Üvegszálas karosszéria, egyszemélyes pilótafülke és egy 370 lóerős Whirlfire Turbo Power gázmotor.
Ehhez képest az 1956-os Buick Centurion maga a konvencionalizmus, de csak első ránézésre, hiszen olyan extrákat álmodtak meg bele, mint a visszapillantó helyére beépített segédkamera, és ránk igazán mély benyomást tett az űrkorszakot idéző tető is.
Még mindig az 50-es évek, ráadásul egy Cadillac jön. Az 1959-es Cyclone az utolsó darab volt, amit a legendás Harley Earl a General Motorsnak tervezett. A kissé agresszív első lámpáknak (vagy ütközőknek) fontos szerepük volt, oda volt ugyanis beépítve az a radar, amely figyelmeztette a vezetőt egy esetleges ütközés veszélyére.
A hatvanas éveket átugorva egyenesen 1970-ben landolunk, méghozzá a Lanciánál, amely ekkor álmodta meg a Stratos Zero-t. A meglehetősen drámai megjelenésű autó különlegessége (a külsején kívül) a mozgatható kormányoszlop volt, amire szükség is volt a ki- és beszállás elősegítéséhez.
Maradva 1970-ben, mutatunk egy hasonló formát (a jelek szerint ez a levegőben volt akkoriban), méghozzá egy Ferrarit. A Pininfarina 512S Modulo 3,1 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből 100 km / órás sebességre. Az egészen extrém módon alacsony karosszéria miatt a beszállást az előre nyíló tetővel oldották meg.
És akkor ugorjunk egy hatalmasat a XXI. századba, mert a múzeumban napjainkból is akad konceptautó. Például ez a 2001-es BMW Gina, amelynek sok minden más mellett különlegessége az extrém hőt is kiálló karosszériája.
Utolsó darabunk egy Porsche Spyder, amelyet a 2010-es Genfi Motorshow-n mutattak be. A hibrid erőforrással működő autó 500 lóerős, V8-as motorral bír, ennek ellenére alig több mint 3 litert fogyaszt 100 km-en. És még szép is…
(via)