Pár éve, a válság előtt, Spanyolország volt az új országot választók egyik kedvenc célpontja. Nem is csoda: tengerpart, meleg, jó és (mondjuk Nagy-Britanniához képest) olcsó élet. Ebből mára nem sok maradt.

A hivatalos spanyol statisztikák szerint csak tavaly mintegy 90 ezer brit döntött úgy, hogy számára véget ért a spanyol álom és állt tovább, menekülve az eurózóna válsága, a magas munkanélküliség és a továbbra is padlón lévő ingatlanárak elől.

A 87 880 távozás mellett döntő brit ráadásul egy tanulmány szerint sokkal boldogtalanabb, mint azok a honfitársai, akik az ellenkező irányba (azaz Skandináviába) indultak, vagy akik otthon maradtak.

A Leicester Egyetem kutatói 256 belga, svájci, német, holland és francia, valamint 73 brit migránst kérdeztek meg, akik Spanyolországba, Portugáliába, Görögországba és Ciprusra költöztek.

Azt szerették volna megtudni, hogy egy 1-10-es skálán mennyire érzik magukat boldognak. Az így kapott eredményeket összehasonlították 56 ezer, Észak-Európában élő bevándorló válaszaival.

Mint kiderült, a mediterrán országokban élők boldogtalanabbak (7,3 pont a 10-es skálán), mint azok, akik északon élnek, mi több, az átlagnál (7,5) is rosszabb eredményt értek el. A helyzet még rosszabb a britek esetében, akik odahaza maradtak.

Érdekesség, hogy az adatok elemzése után kiderült, a migránsok többet keresnek, mint a helyiek (a magasabb végzettségük miatt), ennek ellenére is boldogtalanabbnak érzik magukat.

A tanulmány egyik készítője, Dr. David Bartram szerint a kulcs a határátkelésben keresendő, ami alapvető hatással van az emberek társadalmi kapcsolataira, a kötődés érzésére, ezzel együtt pedig a boldogságára. Ezt az alaphelyzetet rontja tovább az, ha a választott országban gazdasági nehézségekkel, munkanélküliséggel kell szembesülniük.