A képek az voltak hivatottak közvetíteni, hogy a megszállt Franciaország továbbra is virágzik, az emberek pedig vidámak és boldogok az új rendszerben. Bár horogkeresztek lobognak a Champs-Élysées-n, a párizsiak ezt látszatra nem bánják.

A háború viharai között is divatosan öltözött hölgyek sétálnak, szépítkeznek és a német katonák jelenléte sem zavarja őket, akik ráadásul gondtalanul élvezik a párizsi állatkertben a nézelődést.

Andre Zucca francia fényképész eszköze volt a goebbelsi propagandagépezetnek. Korábban sikeres fotóriporter volt, aki a Paris Matchnak dolgozott. De elfogadta a Signal német magazin megbízását, hogy pozitív fényben mutassa be a megszállást.

A képek ma is vitatottak, a belőlük nyílt 2008-as kiállítást többen be akarták záratni a képek manipulatív hatása miatt. Ugyanakkor egyes vélemények szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek a háború négy évében is élték az életüket, így a propagandacélok megvalósítása mellet akár a valóság egy részére is rávilágíthatnak a képek.

Különösen erőteljes a hatásuk, mert azon kevés háború alatti fényképek közül valók, amik színesben készültek, a fotós kivételezett helyzetének köszönhetően. Mindenesetre az élet kevésbé napos oldalát, a megszállt országban kevésbé közvetítik a képek. A szűkös fejadagokat, a 76 ezer francia zsidó a Vichy-kormány által támogatott összegyűjtését.

Andre Zuccát 1944-ben Franciaország felszabadítása után letartóztatták, de sosem ítélték el. Szakmáját is folytatta, 1973-as haláláig esküvőket fényképezett. A képeket a párizsi városi könyvtár vette meg 1986-ban.