Talán kevesen tudják, hogy jó 80 évvel ezelőtt Henry Ford úgy döntött, saját várost épít a brazil esőerdő közepén. Jó oka volt rá: a gumitermelést szerette volna hatékonyabbá és olcsóbbá tenni autógyárai számára. Megmutatjuk, mi maradt belőle.

A húszas években robbanásszerűen megnőtt az igény az olcsó és megbízható autók iránt az Egyesült Államokban, így aztán nem csoda, hogy a futószalaggal a gyártást forradalmasító és autóival mindent elárasztó Henry Ford számára egyre nagyobb gondot jelentett az autógumikhoz szükséges alapanyag beszerzése, amit abban az időben brit cégek szállítottak Délkelet-Ázsiából

Így aztán a gyáros úgy döntött, megkerüli a nehézkes és általa drágállott beszerzési forrást és inkább saját várost hoz létre a brazil esőerdő közepén, ahol a saját emberei révén jut majd a nélkülözhetetlen alapanyaghoz.

Henry Ford (balról a negyedik) mert nagyot álmodni

Az ötlet egyszerű és első látásra zseniális volt: Ford úgy döntött, egyszerűen lemásolja michigani gyárait és újra felépíti őket Brazíliában. Mi több: nem csak a gyárakat sokszorosítja, hanem egy egész amerikai kertvárost épít az erdő közepén.

1928-ban tehát megérkeztek Ford emberei és megkezdődött az építkezés. Villámgyorsan megépültek a lakóházak, kórház, üzletek, minden, ami az amerikai munkások megszokott életviteléhez kellett, olyannyira, hogy még úszómedencéket is kaptak.

Henry Ford a várost Fordlandiának nevezte el.

Volt szórakozási lehetőség is

A munkások 35 centes órabérért dolgoztak, ami 10 centtel volt több, mint amit délkelet-ázsiai társaik kaptak. 1940-re már 400 ember dolgozott a telepen. Ők ingyen lakhatásban és egészségügyi ellátásban részesültek, ami nagy szó volt akkor (is), utóbbinak köszönhetően sikerült megakadályozni a környéken jellemző legsúlyosabb betegségek (például a malária) elterjedését.

Az amerikaiak mellett brazilokat is alkalmazott Ford, ám velük már nehezebben boldogult, elég sok volt a panasz, például az ételekre, vagy az alkohollal és nőkkel kapcsolatos szigorú szabályokra.

A brazil munkásoknak nem tetszettek a házak sem, amelyek eltérően a hagyományos helyi építési módtól, nem emeltek meg, így a rovarok és egyéb állatok könnyebben bejutottak az otthonokba.

Ennél is nagyobb probléma volt, hogy kiderült: a kiválasztott területen a föld nem igazán alkalmas jó minőségű gumifa termesztésére, így az 1930-as évek közepén Henry Ford úgy döntött, mintegy 12-13 kilométerre onnan új teleppel próbálkozik.

A Belterrának nevezett telep még az előzőnél is nagyobb szabású projekt volt, hiszen kétezer munkás dolgozott ott, a kiszolgáló személyzettel és családdal együtt összesen 7000 ember élt a településen, melyen iskolák, templom és még golfpálya is volt.

Az álomnak a szintetikus gumi megjelenése vetett véget, hiszen fölöslegessé váltak a telepek. Fordlandia ma már csak egy lassan pusztuló mementója az emberi fantáziának és Henry Ford munkásságának. No és otthona pár brazil családnak, akik beköltöztek az elhagyott épületekbe...

Ha tetszett a poszt, szavazzatok a Kívül tágasabbra a Goldenblogon a Közélet kategóriában! Hálás köszönet!