Kívül tágasabb

A rohamnézés és a tévésorozatok titkai

2013.05.29. 06:48, Kívül tágasabb , 14 komment

A sorozatok hétről-hétre leültetnek a képernyők elé, de vajon mi a titkuk? Persze mint kiderült, már a kérdésfeltevésünk is vészesen ódivatú. Miért is hétről hétre? Minek annyit várni, hiszen azonnal látni akarjuk a folytatást! Lehetőleg mindet... az egész sorozatot egyszerre...

tévézés.jpg

A tévézési szokásokat elemzők már el is nevezték a jelenséget a „binge drinking" vagyis rohamivás mintájára „bindge watching"-nak, bár a „rohamnézés" talán kicsit furcsán hangzik. A lényege az, hogy a fiatalabb korosztály már egyáltalán nem heti bontásban nézi a sorozatokat, hanem sokkal inkább egyben, akár egy napon keresztül, ha rákattan.

Mert megteheti a tévés videótárakból, a digitális rögzítés lehetőségével vagy akár online. Azonban nem csak a szokás változik, hanem a sorozatok jellege is, és azok az eszközök, amelyeknek éppen az a célja, hogy úgy szögezzen a képernyők elé, hogy ne bírjuk abbahagyni órákon keresztül. (Nem véletlen, hogy már komoly sztárok is részt vesznek sorozatokban, és már nem annyira lenézett tevékenység, ami a mozi mögött eddig csak bujdokolhatott.)

Ezt a tendenciát az alkotóknak is tekintetbe kell venniük, és alkalmazkodniuk kell hozzá. Ugyanis úgy tűnik, hogy valójában az agy is így „akar" televíziózni. Ma már a sorozatrészek nem laza fonallal, illetve maradva a hasonlatnál, egy-egy szállal kötődnek egymáshoz, mondjuk a szereplők személyén túl, hanem a történetfűzésben is. Így nem lehet büntetlenül részeket kihagyni.

Eltűntek az epizódok

Vince Gilligan, a Totál szívás alkotója szerint, amikor 20 éve ő a pályára került, a kimutatások szerint a nézők egy sorozat négy részéből átlagosan egyet láttak, ami a mai viszonyok között bizony komoly hiátust jelentene a követhetőségben. Ezek a show-k már nem epizódokra épülnek, mint például az Esküdt ellenségek.

A 21. század első évtizedének találmánya a televíziózásnak ez a formája, ahol tulajdonképpen egyetlen dráma bontakozik ki 12-13 részen keresztül, mindig nyitott végekkel. Ez volt az „aranykor". Ám a helyzet az elmúlt pár évben alapvetően megváltozott. Akkor rajongók voltunk, de nem függtünk.

Az aranykorban valójában nem igazán emlékszünk, hogy mi történt egy sorozatban, a karakterek és a társadalom interakciója volt a lényeg. Igazából a negyedik, ötödik résztől kezdett el kötődni a néző, például a Deadwood Al Swearengen-jéhez vagy a Drót karaktereihez.

Nincs türelem

Az azóta uralkodó hiperszériákban a tartalom, a cselekményszövés a lényeg, nincs türelem. Például a Trónok harcának nyitójelenetében a világ magába szippantja a nézőt. Fontos a linearitás, és nehezen követhető, ha valaki akár egy rövid időre is kimarad a történetből. Mintha egy kérdést tenne fel az elején, amire az egész kibontakozás a válasz: ki lesz az uralkodó? Walter White életben marad vagy meghal? (Totál szívás), Carrie elkapja-e Brodyt? (Homeland).

A Nielsen felmérése szerint az Egyesült Államokban öt év alatt megduplázódott a nem hagyományosan tévézők száma. Ők azok, akik neten vagy tableten, okostelefonon nézik a sorozatokat. Ezen háztartások 66%-ában az átlagéletkor 44 év alatti. A TV nézők között viszont a videótárak nézőinek száma emelkedik a legnagyobb mértékben, 11-ről 35%-ra.

Az biztos, hogy a televízió addiktív, az amerikaiak több mint öt órát tévéznek naponta átlagosan, így felnőtt életük 21%-át a képernyő előtt töltik (ha 80 éves korukig élnek).

Addiktív sorozatnézés

De miért „rohamnézünk", miért indítjuk el a következő epizódot is a sokadik órában? A jelenség olyan, mint a chipsevés, megvannak a megfelelő összetevők, hogy a következő falatot is a szájunkba tegyük.

Az „addikció" olyan mértékű lehet, hogy már akár egész éjszaka sorozatozik a függő, egyéb szabadidős tevékenységei háttérbe szorulnak. A tudósok szerint egyszerűen azért tesszük, mert jó.

Az alapja az odafordulási reakció, amikor nem tudjuk levenni a szemünket a képernyőről. Ha jön a „gonosz" védekezünk, az agyi erek kitágulnak, az izmok összehúzódnak, a szívverés lelassul. Az agy 30 másodperc enyhén hipnotikus állapotba kerül, bal féltekéről jobb féltekére vált, logikáról az érzelmekre. Endorfinok elárasztják a testet, ezért számolnak be arról a nézők, hogy amint leülnek a képernyő elé megnyugszanak. És ez az érzés kell és kell.....

Nektek melyik volt (vagy jelenleg is van) az a sorozat, amelyik függővé tett? (Köreinkben például a Kaliforgia és a Grace klinika szerepel a nyertesek közt...)

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!

Kívül tágasabb

A világ érdekes. Ha érdekel, mi történik a világban körülötted, akkor itt a helyed!

Hirdetés

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

Határátkelő

Nincs megjeleníthető elem

Utolsó kommentek

Innen szemezgetünk

  • BBC News
  • Telegraph.co.uk
  • the Guardian
  • The Independent
  • MailOnline
  • CNN
  • The New York Times
  • POLITICO
  • The Huffington Post
  • Gawker
  • Vanity Fair
  • New York Post
  • Drudge Report
  • EL PAÍS
  • Chinadaily US Edition
  • elmundo.es
süti beállítások módosítása