Miközben Európában és így Magyarországon is a legtöbben már a nyári vakációt tervezgetjük, fel sem merül bennünk, hogy ne tekintsük teljesen természetesnek, hogy a pihenés idejére is fizetést kapunk. Nem mindenhol van ez így, az amerikai munkavállalók negyedének például egyetlen nap fizetett szabadság sem jut.
A fejlett világban szinte példátlan módon az Egyesült Államokban nem létezik a törvényileg garantált fizetett szabadság, derül ki egy összehasonlító elemzésből, melyet az amerikai Gazdasági és Politikai Kutatóközpont hozott nyilvánosságra.
Az anyagban 16 európai ország, valamint Ausztrália, Kanada, Japán, Új-Zéland és természetesen az Egyesült Államok törvényi szabályozását és szokásait vizsgálták meg és arra jutottak, hogy egyedül Amerikában nincsen a munkaadókra kötelező érvénnyel bíró szabályozás.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az amerikai munkavállalóknak ne jutna (inkább kevesebb, mint több) szabadság, ám ezt a legtöbb munkaadó saját akaratából (és talán jól felfogott érdekében) nyújtja, mert semmi sem kötelezi rá.
Négyből egynek nem jut
Így aztán talán nem is meglepő, hogy a jelentés szerint az amerikai munkavállalók egynegyedének (!!!) egyáltalán nincs fizetett szabadsága (na még egyszer: minden negyedik egyáltalán nem jut el fizetett szabadságra), ráadásul ez az a réteg, amely egyébként is vagy rosszul fizetett, vagy részmunkaidőben dolgozik, jellemzően egészségügyi biztosítás vagy fizetett betegszabadság nélkül.
Az európai rendszer ennél természetesen jóval nagyvonalúbb, hiszen az uniós minimum 20 nap, de például Magyarországon 23, Máltán 24, Franciaországban, Ausztriában és még több más uniós tagállamban 25, Lengyelországban 26 a minimum, az abszolút első Egyesült Királyságban 28 nap a minimum, de még az USA-val szomszédos Kanadában is kötelezően jár 10 nap évente.
Az Egyesült Államokban azonban ilyesmiről szó sincs. Ennek ellenére az átlag amerikai munkavállaló évi 16 nap fizetett szabad- és ünnepnappal gazdálkodhat.
Esélytelen a változás?
Ezen a helyzeten kívánna változtatni egy demokrata szenátusi beadvány, amely a 100 embernél többet foglalkoztató vállalatoknak előírná az évi egy hét kötelező fizetett szabadságot (a teljes munkaidőben dolgozókról van szó, természetesen), ami a törvén elfogadását követő harmadik évtől évi két hétre emelkedne. A részmunkaidősök sem maradnának ki, legalábbis azok, akik legkevesebb heti 25 órát dolgoznak.
Ez tehát az elképzelés, valóra válni azonban egyhamar aligha fog, hiszen az alsóházi többséget adó republikánusok már korábban is minden munkavállaló-barát kezdeményezést éles kritikával fogadtak.
Példák a nagyvilágból
Végezetül példaként néhány ország és a kötelező fizetett szabadnapok száma:
12: India és Indonézia
14: Pakisztán, Vietnam, Szingapúr és Hongkong
15: Kolumbia, Libanon, Dél-Afrika, Chile, Ecuador és Tajvan
16: Mexikó, Malajzia
17: Törökország
18: Marokkó, Ukrajna
19: Dél-Korea
20: Oroszország, Olaszország, Belgium, Németország, Ciprus, Írország, Svájc, Hollandia, Lettország, Szlovénia, Szerbia, Szlovákia, Litvánia, Horvátország, Csehország, Románia, Japán, Ausztrália, Új-Zéland, Argentína
21: Norvégia
22: Spanyolország, Egyesült Arab Emirátusok, Portugália, Peru, Brazília
23: Magyarország
24: Venezuela, Málta
25: Franciaország, Bolívia, Görögország, Ausztria, Svédország, Luxembourg, Finnország és Dánia
26: Lengyelország
28: Egyesült Királyság
