Az elhagyott, elnéptelenedett települések mindig kettős érzéseket ébresztenek az emberben: a jelenség egyszerre tragikus és izgalmas, hiszen miközben a kultúra egy darabja pusztul el, mi mégis képet kaphatunk arról, hogyan is éltek 50-100-150 vagy még több évvel ezelőtt elődeink.

A nyitóképen az Egyesült Államok Nevada államának Berlin nevű települését mutatja meg, pontosabban azt, ami megmaradt belőle. A múlt század elején gyártott autó roncsa plasztikusan ábrázolja az elmúlást.

Ha már az Egyesült Államokból indulunk, maradjunk is ott, csak éppen államot váltva nézzünk el Kaliforniába, azon belül is egy Calico nevű településre, amely egykoron a Mojave sivatag egyik fontos bányaközpontja volt.

A környéken több mint félezer kisebb-nagyobb bányában termelték ki az ezüstöt, egészen az 1890-es évekig, amikor is egy újonnan elfogadott törvény lenyomta az ezüst árát, így már nem érte meg a bányászat, a helyi gazdaság összeomlott, az emberek pedig elköltöztek.

A Déli-Georgia szigeten (azon belül is a legnagyobb településen, Grytvikenen) elsősorban a bálnavadászat miatt volt érdemes élni, a XX. század elején hemzsegtek erre a bálnák, az akkortájt alapított településen az első szezonban rögtön majd' 200 állatot ejtettek el.

A vadászat túl jól is ment a Dél-Amerika partjaitól 1600 km-re keletre fekvő szigeten, olyannyira, hogy alig fél évszázad alatt sikerült is szinte teljesen kiirtani a környéken a bálnákat. A hatvanas évekre olyannyira lecsökkent az állomány, hogy már nem volt érdemes vadászni, így Grytviken lassan elnéptelenedett.

Ha már az előbb Dél-Amerikáról volt szó, látogassunk el Chilébe, ahol nem az ember, hanem a természet mondta ki a végső szót Chaiten városára. Nem is olyan régen történt, hiszen egy közeli vulkán 2008-ban tört itt ki és törölte el szinte a föld felszínéről a települést. Aztán amit a vulkán nem intézett el, azt befejezte a közeli Blanco folyó árvize.

Nem járt jobban a törökországi Kayaköy sem, amely a XIX. század közepén szenvedte meg végzetesen a természet csapásait: először 1856-ban egy földrengés, majd alig három évtized múlva, 1885-ben egy hatalmas tűz pusztított a településen, amelynek lakosai már képtelenek voltak újrakezdeni.

Persze jócskán vannak olyan városok, amelyekkel nem a természet, hanem az ember, a történelem végzett. Ilyen a franciaországi Oradour-sur-Glane, amelyet a II. világháborúban a német Waffen-SS pusztított el mind a 600 lakóját lemészárolva.