Sokféle lista jelent már meg a Titanic katasztrófája kapcsán, hiszen a legendás név még mindig hívó szó. A Smithsonian.com azokat a hírességeket szedte össze, akik valamilyen oknál fogva lemaradtak a luxus óceánjáróról. Volt köztük író, a rádiózás feltalálója és több nagyon tehetős üzletember.
A Titanic katasztrófája 1912. április 14-én éjszaka 1500 emberéletet követelt, közülük jó néhány hírességét, például John Jacob Astor IV-ét, Benjamin Guggenheimét, az amerikai festő és szobrász Francis Millet-ét, és az akkori elnök Howard Taft barátja és tanácsadója, Archibald Buttét.
Ugyanakkor sokan vannak, akik rajta lehettek volna a hajón, ha a sors másként rendezi a dolgokat.
Theodor Dreiser
Például az akkor 40 éves Theodore Dreiser író, aki európai pihenéséről a Titanicon akart hazatérni, de egy kiadó munkatársa lebeszélte, és meggyőzte arról, hogy egy másik hajón olcsóbb lenne visszatérnie az Államokba. Éppen a Kroonland nevű másik hajó fedélzetén utazott, amikor értesült a katasztrófáról, amiről aztán életrajzában is említést tesz.
Guglielmo Marconi
A drót nélküli távíró olasz feltalálója 1909-ben Nobel-díjat kapott a rádió feltalálásáért, ezt az elsőséget azonban később megvonták tőle. (Hivatalosan Nicola Teslának ítélték a címet, akivel Marconi együtt dolgozott, és aki megvádolta őt azzal, hogy ellopta találmányát.)
A fizikusnak ingyenes utazást ajánlottak fel a Titanicon, de végül a 3 nappal korábban induló Lusitanián utazott. A Titanic rádiósai a Marconi cég alkalmazásában álltak.
Később, mint a katasztrófa hősét emlegették, mert találmányának is köszönhető volt 700 ember megmenekülése. 1915-ben, három évvel később Marconi újabb tengeri balesetet úszott meg, mert utasa volt a Lusitaniának közvetlenül az előtt, hogy azt egy német tengeralattjáró elsüllyesztette volna.
Milton Snavely Hershey
A Hershey's csokoládék atyja, akiről Pennsylvaniában várost is elneveztek, Franciaországban töltötte a telet és a Titanicon tervezett hazatérni. A Hershey archívumban még az a csekk is megvan, amit a gyáros írt a White Star Line-nak előlegként.
Alighanem üzleti okok miatt hamarabb kellett elindulnia, így feleségével együtt a német Amerika nevű hajón utazott, amely egyébként egyike volt azon utasszállítóknak, ami figyelmeztetést küldött a Titanicnak a jéghegyekről.
J. Pierpont Morgan
A legendás, a katasztrófa idején 74 éves pénzember (a General Electric és a U.S. Steel alapítóinak egyike), akit a „Wall Street Napóleonjának" is neveztek, a 1907-es tőzsdepánik idején szinte egymaga mentette meg a bankrendszert.
Az ő hajózási cégének érdekeltségébe tartozott a Titanicot tulajdonló White Star Line, saját luxus lakosztálya volt a hajón, és utas is lett volna az avató úton, ha nem dönt úgy, hogy tovább élvezi a francia tengerpart kényeztetését.
Néhány nappal a baleset után a New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy az anyagi veszteség semmit nem jelent az elveszett életekhez képest.
Henry Clay Frick
A pittsburghi acélbáró J.P. Morgan üzlettársa azért halasztotta el utazását, mert felesége kificamította a bokáját, és kórházba került Olaszországban.
Alfred Gwynne Vanderbilt
A 34 éves multimilliomos sportember a Vanderbilt hajózási és vasúttársaság örököse szintén Európából tért volna vissza a Titanicon. Ő olyan későn törölte foglalását, hogy a baleset utáni első listákon még utasként szerepelt.
A szerencsés megmenekülés ellenére sorsát nem kerülhette el, mert három évvel később áldozata lett a Lusitania elsüllyesztésének.
John R. Mott
Ő talán kevésbé ismert, mint a listán szereplő többi híresség, de saját korában neves prédikátor és a YMCA (a Young Men's Christian Association, azaz a Fiatal Keresztény Férfiak Szövetsége) vezetője volt, aki 1946-ban megosztott béke Nobel-díjat kapott.
Egy kollégájával együtt neki is ingyenes utat biztosítottak volna a Titanicon, de végül az utazás egy szerényebb módját választották a Lapland fedélzetén. Amikor New Yorkba érkezve értesültek a tragédiáról, életrajzíróik szerint mindketten arra gondoltak, hogy Istennek még feladata van számukra.
És akik még lemaradtak....
Az Atlanti-óceán mindkét oldalán számos családi történet szól arról, hogy egy-egy rokon hogyan lett volna rajta a szerencsétlenül járt óceánjárón, ezek jó részének alighanem nem sok alapja van, de a családi legendáriumok mégis megőrizték ezeket a történeteket.
Már öt nappal a baleset után a Sault Ste Marie Evening News arról írt, hogy több mint 6900 tagja van az „éppen lemaradtak" klubjának. Később egy (alighanem kitalált) művészt idéztek azzal az (egyébként igencsak jó) szöveggel, mely szerint milyen szerencse, hogy abban az évben nem volt pénze erre az utazásra, mert ha mindenki, aki azt állítja, hogy rajta lett volna a Titanicon, valóban fel is szállt volna, akkor az már a liverpooli kikötőben elsüllyedt volna a túlsúlytól.
... és akiknek tényleg foglalásuk volt – a visszaútra
További híres személyiségek vannak azok között, akiknek már az április 20.-ára tervezett visszaútra is megvolt a foglalásuk:
Henry Adamsnek, aki két amerikai elnök leszármazottja
John Alden Dixnek, New York kormányzójának
J. Bruce Ismaynek, a White Star Line ügyvezetőjének, aki egyébként túlélője volt a katasztrófának, és a történet több feldolgozásában sem éppen pozitív szereplőként jelenítik meg, aki a kevés mentőcsónak ellenére valahogy mégis megmenekült
Guglielmo Marconinak, aki mivel az oda útról lemaradt, legalább visszafelé szerette volna kipróbálni a gőzöst
Frank Seiberlingnek, a GoodYear alapítójának.
