Ötven „felejthetetlen és kortalan" dalt választottak ki a BBC szakértői az elkészült válogatást pedig Nagy-Britannia zenéjének kiáltották ki. A brit közszolgálati média által felkért szakértők szerint ezek azok a zenék, amelyek a legjobban passzolnak a modern angol életérzéshez.

A lista a második világháborútól egészen napjainkig tartalmaz dalokat, műfajilag pedig elfér rajta a jazz és a punk egyaránt.

Az egyik szakember szerint a nemrég elhunyt Amy Winehouse Rehab című száma az, ami az egész válogatásból a legjobban illik a mai Anglia hangulatához.

A válogatás a műsorvezető Stuart Maconie szerint nem „száraz, akadémikus rocktörténelem", hanem elsősorban a dalok kulturális hatását vették figyelembe.

„Az emberek ezeket a dalokat hallgatták, ezekre nevettek, szeretkeztek, ezek szóltak a háttérben munka közben, és természetesen ezekre táncoltak" – mondta Stuart Maconie.

Ezért kezdődik az ötvenes lista Vera Lynn We'll Meet Again című dalával, amely a II. világháborúban a német támadások idején tartotta a lelket és tüzelte fel a briteket és kitűnő példája annak, milyen fontos szerepet játszott a zene a szigetország túlélésében.

Vagy ott van Lonnie Donegan (Magyarországon talán kevéssé ismert) dala, a Rock Island Line, amelynek kulturális jelentősége abban áll, hogy ez volt az első nagy skiffle-sláger, amit a BBC csak „csináld magad!" műfajnak nevez – azaz nem kellett semmilyen drága hangszer hozzá, bárki számára hozzáférhető volt.

Vagy vegyük példának a My Boy Lollipopot a jamaicai származású Millie Smalltól, amely 1964-ben sok brit számára az első alkalom volt, hogy főprogramban szembesült az egyre erősödő bevándorlással és az ebből megkerülhetetlenül adódó kulturális keveredéssel.

Természetesen a Beatles sem maradhatott ki a listából, de ott van a Sex Pistols angol himnuszra reflektáló, finoman szólva is pimasz (a királynőt és rendszerét lefasisztázó) száma, a God Save the Queen is.

Amy Winehouse Rehab című slágere sem a listákon elfoglalt helye miatt került be a programba (amely egyébként mind az ötven dalnak egy-egy órát szentel, körbejárva az ahhoz kapcsoló kulturális, társadalmi környezetet), hanem mert a szerkesztők úgy vélték, kitűnően példázza a modern hírnév minden hátulütőjét.

„Halála egyfajta a hírnév, a tudatmódosító szerek és a celeblét átkának egyfajta modern parabolája" – indokolták a zsűritagok a 27 évesen tavaly elhunyt énekesnő beválogatását.

Az angol lista után felmerül a kérdés: vajon mi lenne az a tíz hazai szám, ami a legjobban jelképezné a mai Magyarországot? Várjuk a javaslatokat akár itt, akár a Facebook-oldalunkon!

A brit lista elsőként nyilvánosságra hozott 10 dala:

We'll Meet Again - Vera Lynn (1939)
Rock Island Line - Lonnie Donegan (1954)
She Loves You - Beatles (1963)
My Boy Lollipop - Millie Small (1964)
A Whiter Shade of Pale - Procul Harum (1967)
Je T'Aime... Moi Non Plus - Serge Gainsbourg and Jane Birkin (1969)
God Save The Queen - Sex Pistols (1977)
Two Tribes - Frankie Goes To Hollywood (1984)
Ebeneezer Goode - The Shamen (1992)
Rehab - Amy Winehouse (2006)