Miként másként is lehetne jellemezni egy olyan rendszert, ahol a csúcsvezetés sok millió dolláros tételekben rendeli meg a legdrágább luxuscikkeket, miközben emberek millió éheznek? A drága vezető pedig repülőn hozatja a gyorséttermi kaját.
A félreértések elkerülése végett rögtön az elején leszögezzük: Észak-Korea kapcsán erősen elfogultak vagyunk, az egész rezsimet borzalmasnak tartjuk, mint minden diktatúrát.
Így aztán túlzás lenne azt állítani, hogy meglepett minket az e héten megjelent jelentés, mely a távol-keleti kommunista diktatúra kínai költekezéséről szól.
Nos, Észak-Korea egy év alatt megduplázta a Kínában elköltött összegeket. Viszont ezeknek a pénzeknek egy igen jelentős hányada a pártelitnek járó luxustermékekre ment. Különösen a tendenciák elgondolkodtatók.
Az elit dorbézol
Íme, a számok: az élelmiszerek (kukorica, rizs, stb.) beszerzésére fordított összeg a teljes import 4 százalékát tette ki (ez amerikai dollárban 46 millió). Ugyanakkor a phenjani vezetés 10 millió dollárt költött csak márkás cigarettákra és szeszesitalokra. Ráadásul miközben az élelmiszer-beszerzés stagnált, a luxuscikkeké erősen emelkedett. A cigaretta esetében ez az emelkedés 117, az alkoholok esetében 94 százalékos volt.
Mást ne mondjunk, csak a legprímább marhahúsból 550 ezer dollárnyit rendeltek, amiből természetesen csak a párt és az állam (ami végül is ugyanaz) felsővezetőinek jut.
Tovább is van, mondjuk még? Mondjuk. A legdurvább szerintünk mégis csak az, hogy az Egyesült Államokat ősellenségnek tekintő vezetés annyira nem irtózik az amerikai dolgoktól, hogy ne szállíttasson magának rendszeresen repülőgéppel Kínából McDonald's hamburgereket. Igen, a kommunista pártvezetés repülőgépen viteti magának a gyorséttermi kaját...
A bizalmasok luxusa
Az ország első számú vezetője, Kim Dzsong Il immáron hosszú évek óta luxuscikkekkel árasztja el legközelebbi munkatársait: Gucci, Armani, Rolex – ezekből a termékekből egyre többet importál Phenjan, miközben ezzel párhuzamosan a nemzetközi közösséghez fordul segítségért az éhezés megakadályozása érdekében. Gusztusos, nem?
Ha esetleg valakiben felmerülne, hogy most demagógok vagyunk, akkor igen, ha ez demagógia, akkor azok vagyunk. De nem veszi be a gyomrunk, hogy miközben milliók éheznek, akár egyetlen aranyórát, vagy márkás cipőt is vegyenek azon a pénzen, amin egyébként ételt is vehetnének.
Az meg már csak hab a tortán, hogy Észak-Korea ezzel megsérti azt az ENSZ-szankciót, amely a nukleáris tesztek miatt (is) eltiltotta az országot a luxustermékek vásárlásától. Ami azért nem mindegy, mert Phenjan a 90-es évek közepe óta nemzetközi segítséggel képes csak valamilyen élelmiszerellátást biztosítani 24 millió lakosának.
